Kiss Lenke: Csakis pozitív üzenettel lehet motiválni a gyerekeket
A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított, Mesterfogások című sorozatunkban az utánpótlás-edzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz. A fiatalokkal foglalkozó neves szakemberek elemeznek egy-egy, a mindennapi munkájukban felvetődő szituációt, és elmondják, azok megoldására, kezelésére milyen praktikákat alkalmaznak. Ezen a héten Kiss Lenke, az olimpiai negyedik és Eb-bronzérmes kosárlabdázó, a nevét viselő kosárlabda-iskola elnöke osztotta meg gondolatait a vereségek, a kudarcélmények feldolgozásáról, illetve arról, hogy miként lehet motiválni a fiatalokat.
Azt látni kell, hogy minden generációval másképpen kell bánni, és ami húsz-harminc évvel ezelőtt még hatékony eszköz volt a gyerekek motiválására, manapság már korántsem az. Sőt ez a folyamat már olyannyira felgyorsult, hogy edzőként az ember azon kapja magát: akár az öt-tíz évvel ezelőtti módszereket is újra kell gondolnia. A mi egyesületünkben jelenleg olyan edzők dolgoznak, akik korábban egytől egyig a játékosaim voltak, szóval ők is az általam képviselt filozófiát vallják, ami alapvetően megkönnyíti a mindennapi munkát. Ugyanakkor az edzőkkel beszélgetve rendszeresen azzal szembesülök, hogy
Ráadásul nagyon nehéz is őket bármilyen eszközzel kimozdítani ebből az állapotból, és felébreszteni bennük a becsvágyat.
Ugyanakkor tapasztalt edzőként pontosan tudjuk, milyen praktikákkal lehet ezen a helyzeten javítani. Erre az elsődleges eszköz a kommunikáció. Rengeteget szoktam beszélgetni a kislányokkal, és igyekszem segíteni nekik, ha bármilyen problémájuk akad. Egyébként azt tartom az egyik legnagyobb gondnak, hogy
Szintén segíthet, hogy olyan típusú gyakorlatokat kell végeztetni az edzéseken, amelyekben sikerélményhez juthatnak, és valóban motivációt meríthetnek belőlük. Ösztönözni szeretnénk a fiatalokat arra, hogy a legjobbak akarjanak lenni, mutassák meg magukat, tegyék bele munkát minden egyes feladatba, mert ez eredménnyel fog párosulni. És ilyen módon át tudjuk segíteni mindazokat a nehéz időszakokon, akikben ott buzog az ambíció, de bizonytalanok magukban. Hiszen a pozitív élmények mellett időnként természetesen kudarcélményekben, vereségekben is részük van a játékosoknak, és azokat szintén meg kell tanulniuk feldolgozni.
Ami számomra furcsa, hogy
Ezt a kicsit talán apatikusnak is nevezhető hozzáállást rendkívül aggasztó jelnek tartom, mert szerintem, ha az ember tényleg mindent megtesz a győzelem érdekében, és mégis kudarcot vall, akkor az természetszerűleg bántja, vagyis lelkileg megviseli, ha kikap. Igaz, még most is látok olyan gyerekeket, akik így reagálnak egy-egy vereségre, de sajnos egyre kevesebbet.
Ahogyan a motiváltság előidézésében, a vereségek feldolgozása során is kizárólag a pozitív megközelítés, az empátia vezet jóra, mert a korholással az edző csak rontani fog a helyzeten. Egy-egy „pofon” – akár váratlanul nagy vereség – után első körben meg kell vizsgálni, mi vezetett a kudarchoz: vajon azért kaptunk-e ki, mert az ellenfél jobb volt nálunk vagy alapvetően a mi csapatunk játszott jócskán a tudása alatt? Két teljesen eltérő esetről beszélünk, de mindkettőt pozitív üzenetté lehet formálni.
Az első esetben például ezt tudja mondani az edző a játékosainak:
Tehát ezt a helyzetet ilyenkor valóban át lehet fordítani a fejekben, és az edzésmunkában ösztönző módszerként lehet használni. A második esetben viszont, azaz ha a játékosok elmaradtak attól, ami elvárható lenne a képességeik alapján, az edzőnek muszáj a probléma mélyére ásnia, hogy kiderítse: fizikális vagy mentális tényezők okozták-e a gondot? És, ha arra van szükség, leszűrve a tapasztalatokat, változtatni kell a felkészülési terven.
Saját példából tudok kiindulni: amikor az én játékosaim az adott mérkőzésen a tudásuk alatt teljesítettek, a meccs után kikértem az ő véleményüket is, vagyis közösen értékeltük a történteket. Ők is elmondták, mit gondolnak a saját teljesítményükről,
Így tudtunk aztán közösen fejlődni.
Sokféle eszköz van az edző kezében, amikor a gyerekekkel foglalkozik, de meggyőződésem szerint a legfontosabb a nyílt és őszinte kommunikáció.
Kiss Lenke
A Kiss Lenke Kosárlabda Akadémia alapítója, elnöke
(Kiemelt képet készítette: Mirkó István/Magyar Nemzet)
