Elmaradt a nagy dobás a lányoktól az utánpótlás Eb-ken
Véget értek az idei korosztályos kosárlabda Európa-bajnokságok, amelyen leányválogatottjaink összességében felemásan szerepeltek. Székely Norbert, a hazai szövetség (MKOSZ) leányutánpótlásért felelős szakmai koordinátora értékelte csapataink nyári szereplését.
Elmaradt az igazán nagy eredmény a leány utánpótlás-válogatottainktól a nyári kosárlabda Európa-bajnokságokon. Az U20-as csapatunk a 14. helyen zárta a litvániai kontinenstornát, és ezzel kiesett az A-divízióból, majd az U18-asok hatodikok lettek Portugáliában, az U16-osok pedig a nyolcadik helyen végeztek a miskolci Eb-n.
„Ha az eredményeket nézzük, akkor
így alapjában véve csalódottak lehetünk, ha mérleget vonunk a nyári szereplés kapcsán – kezdte az értékelést Székely Norbert, a hazai szövetség (MKOSZ) leányutánpótlásért felelős szakmai koordinátora az Utánpótlássportnak. –
Például az U20-as válogatott kiesése kifejezetten csalódás. Tisztában voltunk vele, hogy a 2004-2005-ös korosztály nem annyira erős évjárat, mint a korábbiak voltak, ráadásul a csapat papíron első számú játékosát, Toman Petrát sérülés miatt kénytelenek voltunk nélkülözni. Nyilván, Petra a játékával sokat hozzá tudott volna tenni, és vele sikeresebbek lehettünk volna, de az ő hiányában is többet reméltem a csapattól. Egyértelműen kudarc, hogy hosszú évek után kiestünk az A-divízióból.”
Az U18-asok szerepeltek a legjobban a hatodik helyezésükkel, Székely Norbert viszont felemásan értékelte a teljesítményüket.
„Ha önmagában azt nézzük, hogy az U18-as válogatottunk a hatodik helyen végzett az Eb-n, akkor nem lehet szégyenkezni valónk, hiszen ez az eredmény mégiscsak azt jelzi, hogy Európa legjobbjai közé tartozunk.
Ebben a társaságban volt annyi tehetség, hogy a top öt reálisan elérhető lett volna, emiatt nehéz most őszintén örülni ennek a hatodik helynek.”
A szakember szerint az U16-osok szereplésével alapvetően elégedett lehetünk, ugyanis a nyolcba jutás volt az áhított cél, és ezt abszolválták is.
„Azt tudni kell, hogy az U16-os korosztályban még a biológiai érettség terén kifejezetten nagy eltérések vannak az egyes nemzetek játékososai között. Ennek a fényében az U16-os Európa-bajnokságon elsősorban azt szoktam figyelni, hogy hosszú távon milyen perspektívát látok az adott csapatban, illetve az egyénekben, és e tekintetben a miskolci torna bizakodásra adott okot. A játék képét illetően olyan előremutató dolgokat láttam, amelyek mindenképpen a jó szakmai munkáról tanúskodnak. Hogy mást ne mondjak, a negyeddöntőben a későbbi Európa-bajnok finn csapattal három-három és fél negyeden át ki-ki meccset vívtunk. Persze, jobb lett volna, ha a nyolc között még sikerül egy-két meccset nyernünk, és előrébb végzünk egy-két helyezéssel, de nem panaszkodhatunk, különösen azt figyelembe véve, hogy
Sajnos a nyáron többször is tapasztalható jelenség volt, hogy
„A felnőttválogatott ominózus, februári olimpiai selejtezőtornája óta nagyon sokat foglalkoztam a pszichés, mentális felkészítés fontosságával, és ez olyan aspektus, amelyre a jövőben láthatóan nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk.
A kosárlabdát érintő sportszakmai felkészítésen túl mostanra már a pszichológiai támogatás is alapvető fontosságú terület, méghozzá átfogóan, vagyis felnőtt- és utánpótlásszinten egyaránt, hiszen konstatálhatjuk, ezek a problémák nemcsak egy-egy meccsen, egyedi esetként ütötték fel a fejüket, hanem több korosztályban is szembesültünk velük. Ilyen tekintetben mindenképpen változtatásra van szükség a válogatottak felkészítésében. Persze, az is egyértelmű, hogy mentális kérdésekben nem lehet egyik napról a másikra óriási előrelépést elérni. A játékosok értelemszerűen a szezon nagy részét a klubjaikban töltik, a válogatottban ehhez képest csak viszonylag rövid időt szerepelnek, de azt vallom, a nyári programok során, a nemzeti együttesben eltöltött hat-nyolc hét alatt is olyan pozitív változásokat lehet elindítani a fiatalokban, amely hosszú távon a javukra válhat, illetve az adott csapat eredményességét is a jó irányba befolyásolhatja.”
A korábbi szövetségi kapitány továbbra is lát olyan fiatalokat, akik hosszú távon értékei lehetnek a magyar kosárlabdázásnak, és idővel a felnőttválogatott meghatározói tagjává válhatnak.
Amíg az 1997-es, az 1999-es vagy a 2001-es évjárat akár öt-hat nemzetközi szintű játékost is adott, addig a fiatalabb korosztályokban mindössze egy-kettőre csökkent a valóban kiemelkedő képességű játékosok, vagyis a potenciális felnőttválogatottak száma.”
(Kiemelt képen: Laczkó Sára, az A-divízióból kieső U20-as válogatott csapatkapitánya Forrás: FIBA)
