Fel lehet-e készülni utánpótláskorban a későbbi sorozatterhelésre?
Sorra sérülnek meg az európai topcsapatok sztárfutballistái, több játékos is éles kritikát fogalmazott meg a túl sok mérkőzés miatt. Sportpszichológussal és erőnléti edzővel jártunk utána: mit lehet tenni a csapatsportokban a megelőzés érdekében, van-e lehetőség már utánpótláskorban felkészíteni a sportolókat mentálisan és fizikálisan arra a terhelésre, ami rájuk vár felnőttként?
Hónapok óta uralja a sportnyilvánosságot, hogy a rengeteg mérkőzés miatt sztársportolók sora szenved a túlterheltségtől. Topligás futballisták is beszélnek arról: évente körülbelül hetven meccset lehetetlen magas színvonalon, sérülésmentesen lejátszani. Az idei labdarúgó Európa-bajnokság legjobbjának választott spanyol Rodri a jelenség leghangosabb kritikusainak egyike – sorsszerű, hogy nem sokkal kifakadását követően súlyos sérülést szenvedett.
Arra kicsi az esély, hogy a következő években jelentősen csökkenne a mérkőzések száma, vagy megszűnnének sorozatok. De mégis mit lehet tenni ebben a helyzetben? Fel lehet-e készülni a sorozatterhelésre utánpótláskorban?
A fizikai túlterheltség kezeléséről Pozsonyi Zsoltot, a férfi vízilabda-válogatott és a Ferencváros pólócsapatának munkáját segítő erőnléti edzőt kérdeztük.
„A hangsúly a regeneráción van, amit megfelelő színvonalon és tempóban kell megoldani. Nagyon fontos az egészséges étkezés és a helyes táplálékkiegészítés. Kulcskérdés az is, hogy az alvásminőség jó legyen – ezt folyamatosan lehet monitorozni, ahogyan a mérkőzéseken, edzéseken is nyomon követhető minden mutató. A harmadik elengedhetetlen elem az optimális edzéstervezés.
Nem meglepő: mint az élet sok területén, az fizikai felkészítésben is a prevencióra hívják fel a figyelmet a szakemberek.
„A túlterhelésből fakadó sérüléséket az izomzat megerősítésével lehet a legjobban megelőzni. Gyakran hallani, hogy azt mondják sportolóknak, nyújtsanak, mert akkor nem sérülnek meg. Ez azért így nem igaz: nagyon fontos a nyújtás, de ha a funkcionális szemlélettel megtervezett erőnléti edzés hiányzik, a sérülés ugyanúgy megtörténhet.”
De fel lehet-e készíteni a testet a felnőttkor előtt a később várható fizikai kihívásra.
„Az utánpótlást legalább két részre kell választani. Serdülőkorig az egyéni képességfejlesztésen, a sportágspecifikus meg az alapvető mozgásformák elsajátításán van a hangsúly, és csak azt követően jöhet a versenyzők progresszív terhelése. Ma már a legígéretesebb utánpótláskorú játékosok gyakran tizenhat-tizenhét évesen felnőttmezőnyben között szerepelnek, így akár tizennyolc éves koruk előtt szembesülhetnek a túlterheltséggel.”
A kérdés mentális vonatkozásairól a korábbi élvonalbeli labdarúgókapus, a ma már sportszakpszichológusként dolgozó Szántai Levente osztotta meg gondolatait.
Ezek mind a teljesítmény romlását eredményezik. Hosszú távon súlyosabb helyzet is kialakulhat: önértékelési probléma is megjelenhet, testképzavar, vagy akár depresszió is előfordulhat.”
Szántai a következő kiváltó okokat sorolta fel:
„A versenyszezon közben jelen lévő monotónia is előidézheti a kiégés tüneteit. A pozitív visszajelzés hiánya az edzőtől, a csapattársaktól szintén negatívan befolyásolhatja a sportolót. Muszáj megemlíteni az irreálisan magas elvárásokat is, amelyek érkezhetnek kívülről, és persze a sportoló önmagával szemben is lehet túlzottan kritikus.”
A sportszakpszichológus szerint a megoldás a megelőzés.
„A prevenció alapja a kommunikációs csatornák megfelelő alkalmazása. Az információátadás az egyik legfontosabb: a játékosnak és az edzőnek kommunikálnia kell egymással arról, hogy milyen mentális és fizikális állapotban van a sportoló. Az edző így teremthet támogató közeget. Természetesen érdemes sportpszichológust is bevonni, aki segítséget jelenthet a kiégés megelőzésében. Ugyanilyen lényeges, hogy időszakosan megtörjön az edzés monotonitása, amit játékos gyakorlatokkal vagy más sportágak beemelésével lehet megtenni. Ha mindez nem segít, akkor határozott lépésekre van szükség: időszakos pihenőt kell tartani vagy szóba jöhet a klubváltás is.”
Az említett pihenés kiemelten fontos – hangsúlyozta az egykori futballista.
„Mindenkiben tudatosítani kell, hogy a »pihenés luxusa« a későbbi teljesítmény javulását eredményezheti. A családi, baráti környezetben történő feltöltődés hasznos lehet, és a pszichológia elterjedt módszerei is alkalmazhatók: a tíz-tizenöt perces autogén tréning például másfél-két órányi alvásnak felel meg, ami felér egy délutáni sziesztával.”
Nagy kérdés, az utánpótláskorú sportolókat hogyan lehet felkészíteni arra a terhelésre, ami felnőttkarrierjük során vár rájuk.
A sportolónak, a szülőnek, az edzőnek és a sportpszichológusnak is feladata, hogy tudatosítsa a játékosban: időnként megállhat, és nemet mondhat, kihagyhat egy-egy edzést vagy akár iskolai napot. A lényeg, hogy a gyerek alkalmanként szálljon ki a mókuskerékből, szüneteltetve a több frontos terhelést.”
(Kiemelt képünk forrása: MTK Budapest)
