Jackl Vivien javában készül az új feladatokra
Tizenöt évesen felnőtt, kiérlelt klasszisoknak is a dicséretére váló időeredményekkel, világversenyes érmek sokaságával rukkolt elő 2024-ben, az ötkarikás játékok előtt Jackl Vivien, a magyar úszósport egyik legnagyobb ígérete, aki váratlan sikerként tavasszal a párizsi olimpiai indulás lehetőségét is kiharcolta magának.
Nem volt tervbe véve, igazából csak a 2028-as Los Angeles-i olimpiai részvétel majdani elérése szerepelt a célkitűzések között, az élet, s leginkább persze maga a tatabányai sikerpáros, a tanítvány Jackl Vivien és mestere, Kocsis Márta tett érte, hogy az ötkarikás rajt már az idén nyáron, Párizsban megvalósulhasson. Nemcsak a vártnál előbb, hanem kissé talán a kelleténél is korábban...
– indult a beszélgetésünk az edzőnővel, akit a 400 vegyesen 14., 1500 gyorson pedig 15. helyezést hozó olimpiai debütálás után kerestünk meg, hogy hónapokkal a történtek után, kellő távolságra kerülve a csúcseseménytől járjuk körül a kérdést: azoknak van igazuk, akik a korosztályos diadalok, majd a vegyesúszás felnőtt elitmezőnyébe való év eleji berobbanás, korosztályos és felnőtt Eb-aranyak után a párizsi szereplését kudarcnak nevezték, vagy azoknak, akik a 16. születésnapját most, október közepén ünneplő tinédzsert a sportág megingathatatlanul hatalmas talentumának tekintik továbbra is, még ha az ötkarikás bemutatkozása jobbra, látványosabbra is sikeredhetett volna. Utóbbiakhoz csatlakozva úgy is fogalmazhatunk talán:
„Úgy gondolom, még nagyon az elején vagyunk az útnak, és annak végső soron csak örülni kell, hogy ki tudtunk menni Párizsba tapasztalatot szerezni, tanulni az egész miliőből, ami egy olimpián van – szögezte le Kocsis Márta. – A négyszáz vegyesen tavasszal elért 4:34.96-os szupereredménye persze nem a véletlen műve volt, a felnőtt-világranglistán a hatodik időt jelentette kevesebb, mint három hónappal az olimpiát megelőzően, s
Sokan kérdezték, miért kellett elmennünk az országos bajnokság, s az első és második helyeket hozó júniusi felnőtt Eb után még a júliusi ifi Eb-re is, de hát címvédőként utazott oda és nyert is, fura lett volna, ha éppen a fő számában nem indul el a korosztályos kontinensviadalon...
De hát nyilván utólag okos az ember.”
Ezzel együtt tizenöt évesen egy olimpián a legjobb tizenhatba bekerülni azért nem egy olyan rossz teljesítmény, még ha tudjuk is, hogy előtte milyen nagy időket úszott.
„Így gondolom én is...”
Augusztusban és részben még szeptemberben is a jól megérdemelt pihenés következett, azóta viszont...
„A tőle megszokott lelkiismeretességgel, és elszántsággal vágott bele ismét a munkába, előbb napi egy edzéssel, majd emeltük az adagot, most pedig ezen a héten még a zalaegerszegi edzőtáborban tesszük a dolgunkat, s készülünk az idén még előttünk álló feladatokra. Így elsőként a november eleji rövidpályás országos bajnokságra, amelynek Kaposvár ad otthont.
A szintideje megvan a négyszáz vegyes mellett ezerötszáz gyorson és gyakorlatilag nyolcszáz gyorson is, majd meglátjuk, hogy alakul a versenyprogram.”
(Kiemelt kép forrása: musz.hu)
