„Ahogyan a gyerekekkel, úgy a szülőkkel is rendre foglalkozni kell” – Mészöly Géza

Egy nap az utánpótlásért címmel tizennegyedszer rendezett nagy sikerű konferenciát szerkesztőségünk. A Lurdy Ház Rendezvényközpontjában tartott egész napos eseményen ezúttal is klasszis előadók beszéltek a korosztályos sportot érintő aktualitásokról, legfontosabb ügyekről. Mészöly Géza, 18-szoros válogatott labdarúgó, a Mészöly Focisuli elnöke beszélt a szülőkkel való kapcsolattartás fontosságáról, s ennek keretében többek között az is szóba került, hogyan érdemes kezelni a „túl okos” apukákat és anyukákat.

Óriási érdeklődés övezte az Egy nap az utánpótlásért címmel az Utánpótlássport szerkesztősége által tizennegyedszer megrendezett konferenciát. A Lurdy Ház Rendezvényközpontjában tartott telt házas esemény egyik leginkább várt beszélgetésében Mészöly Géza, labdarúgóedző, korábbi válogatott játékos, a Mészöly Focisuli elnöke válaszolt a kérdésekre.

„Mi azt valljuk, hogy elengedhetetlen a folyamatos kommunikáció a szülőkkel, és igyekszünk is őket minél inkább bevonni a klub életébe, nem pedig szigorúan kizárni őket az edzésekről, a meccsekről – vázolta fel egyesületük hitvallását Mészöly. – Nyilván, az én gyerekkoromban ez még másképpen működött, ugyanis én többnyire önállóan, villamossal vagy busszal jártam az edzésekre, míg manapság az a jellemző, hogy szülők autóval hozzák és viszik a srácokat.

Senkit sem szabad leírni, mindenkinek meg kell adni a játéklehetőséget utánpótláskorban. Rendkívül élvezek minden egyes percet, amit a kicsikkel tölthetek; óriási érték van az edzők kezében, amikor gyerekekkel foglalkozhatnak. Nagyon fontos, hogy a szülőkre partnerként tekintsük,

És vajon mi a helyzet akkor, amikor a szülő bekiabálva utasítást ad egy-egy meccsen, azzal teljesen összezavarja a gyerekét? Ezzel a fiatal pedig nem tudja, kire figyeljen, hiszen mást mond apa vagy anya és mást az edző.

„Az ilyen esetekben határozottan megkérjük a szülőket, hogy a jövőben tartózkodjanak ettől. Például az édesapám (Mészöly Kálmán, 61-szeres válogatott labdarúgó, korább szövetségi kapitány – A szerk.) sem szólt bele az én edzőm munkájába, amikor tinédzserként a Vasasban fociztam, pedig akkor ő éppen az első csapat vezetőedzőjeként dolgozott, mégis úgy látta jónak, hogy majd az edzőm tudja a dolgát.

Nálunk játszott gyerekként ifjabb Lisztes Krisztián is, akinek az apukája – talán senkinek nem kell bemutatni a német bajnok és sokszoros válogatott játékost –, soha nem akarta megmondani, hogyan neveljük, képezzük a fiát. Ugyanígy említhetném azt is, amikor például Dárdai Pált megkérdezték: vajon apaként szokott-e a mérkőzések előtt tanácsokat adni a profi futballista fiainak? Kategórikusan kijelentette: semiképpen, mert az az edzőjének a dolga.”

A szakember azt szintén kulcskérdésnek tartja, hogy a mérkőzés után, hazafelé mi hangzik el az autóban a szülő és a gyerek között.

„Fontos, hogy a gyerekek nagyon akarjanak nyerni, ám ha a győzelem nem nem jön össze, akkor azt ne tragédiaként éljék meg. A meccs után közvetlenül mi, edzők mindig kiértékeljük a srácok teljesítményét, megbeszéljük, mi volt jó, min kell javítani. A dicséret mellett a kritikának is megvan a maga helye az edző részéről.

Éppen ezért – hasonlóan, mint az iskolában –, mi is rendszeresen tartunk szülői értekezleteket.

Rá kell mutatni, hogy ők mivel és hogyan tudják leginkább elősegíteni a gyerekük fejlődését.”

A szülők bevonására svédországi példát is hozott, és elmondta, ezzel a módszerrel már a Mészöly Focisuliban is kísérleteznek.

Nyilván, ezt a módszert nem feltétlenül lehet egy az egyben átültetni itthon, mert alapvetően más a szemlélet nálunk, mint a skandinávoknál, de mi is próbáljuk hasonló eszközökkel erősíteni a szülői közösséget. Olyan módon, hogy az apukák, anyukák is azt érezzék, ők is szerves részei a munkának. Az utánpótlás-nevelő egyesületek sokat köszönhetnek a szülőknek, hiszen az ő áldozatkészségük és adott esetben anyagi hozzájárulásuk nélkül nem tudnának működni a klubok sem."

(Kiemelt képünkön: Mészöly Géza az Egy nap az utánpótlásért elnevezésű konferencián Fotó: Vasas Attila)