Szántai Levente: Nincs ügyetlen gyerek, megfelelő versenyzési szint van

Egy nap az utánpótlásért címmel tizennegyedszer rendezett nagy sikerű konferenciát szerkesztőségünk. A Lurdy Ház Rendezvényközpontjában tartott egész napos eseményen ezúttal is klasszis előadók beszéltek a korosztályos sportot érintő aktualitásokról, legfontosabb ügyekről. Szántai Levente sportszakpszichológus az ügyetlennek elkönyvelt gyerekek helyzetéről tartott előadást.

Az Egy nap az utánpótlásért címmel az Utánpótlássport szerkesztősége által tizennegyedszer megrendezett konferencián Szántai Levente sportszakpszichológus Ügyetlen vagy – viszlát? elnevezésű előadását tartotta meg.

A szakember a szülő, az edző és a sportoló szemszögéből is megvizsgálta a problémát. Első körben azzal foglalkozott, hogy a túlzott szülői bevonódás milyen gondokat idézhet elő.

„A szülő általában tényleg jót akar és azt szeretné, hogy kihozza a gyermekéből a legjobbat – magyarázta Szántai. – Ugyanakkor benne van az is, hogy a saját meg nem élt sportolói és tudattalan vágyai hajtják. Ilyen esetben csak a tökéletes teljesítmény az elfogadható számára és a hiba nagyon ritkán fér bele. Ez szüli azt a helyzetet is, amikor az autóban hazafelé menet a szülő a hibákat sorolja és nem arról esik szó, hogy mi volt igazán jó azon a napon, edzésen, meccsen. Eljuthatunk addig is, hogy a szülő már az edző munkájába is beleszól, sőt, még a csapatösszeállítást is a saját feladatának gondolja.”

Szántai szerint több szituáció gyorsan a fiatal sportoló kiégéséhez vezethet, és ennek szemléltetésére a Szoboszlai-effektust hozta fel.

„Az utóbbi időben a labdarúgó-válogatott sikereket ér el és Szoboszlai Dominik is nagyon szép nemzetközi karriert fut. Az ő példája – a szülő elmondása alapján is – azt mutatja, hogy mindent szükséges félretenni és csak a sportra kell fókuszálni. Szoboszlai hatására rengeteg gyerek kezdett focizni, ami remek dolog, viszont már olyan tíz-tizenkét éves növendékekkel is találkozom, akiket a kiégés veszélye fenyeget. Arra kérnek, hogy beszéljem meg a szülőkkel, hogy kevesebbet kelljen edzeniük. Nagy a szülő felelőssége, és fel kell tenni a költői kérdést, hogy:

Volt szülő, aki azért keresett meg, mert a tizennégy éves gyereke kevés játéklehetőséget kapott. Azt javasoltam, hogy találjuk meg a számára ideális versenyzési szintet és két évbe telt, mire belátták, hogy váltani kell. Ezt az időt elvesztegette és addig kényelmetlenül érezte magát a csapatában. A szülőnek fel kell ismerni, hogy mivel teszi a legjobbat a gyerekének.”

Az előadáson adta magát a kérdés, hogy az edző mennyire legyen őszinte, ha egy tanítvány lefelé lóg ki a sorból.

„Fontos, hogy az edző ne kerteljen, és őszinte, tényszerű tájékoztatást adjon a szülőknek.

Lényeges, hogy legyenek a gyereknek álmai, de az is fontos, hogy egy idő után már lássuk, hogy reálisan mit érhet el. Az én karrieremben is volt olyan edző, aki kitalálta, hogy válogatottat csinál belőlem. Nem az edzőnek kell válogatottat csinálni a sportolóból, hanem a sportoló önmagától lehet válogatott edzői segítséggel. És nem mindegy az sem, hogy a tréner miként nyilvánul meg a tanítványáról. Vannak, akik tudattalanul is úgy nyilatkoznak, hogy >>annak idején, amikor élsportoló voltam, ez a srác még a cipőmet se vihette volna!<< A szülő mellett az edző tudattalanja is hatalmas szerepet játszik abban, hogy a gyerek pályafutása milyen irányt vesz. Nagyon káros, ha a szülő vagy az edző olyan negatív kifejezéseket használ a gyerekre, mint ügyetlen vagy lusta, mert ezek hamar beépülnek a fiatalba, és később ezt nehéz felülírni benne. Inkább azzal kell foglalkozni, hogy mi az, amit cselekvés szinten javítani szükséges és meg kell találni az értékeket.”

Szántai szerint a fiatal belső motivációjának megőrzése is elengedhetetlen az ideális sportkörülményekhez.

„Amikor régebben azt mondta az egyik edzőm, hogy >>könyörgöm, ne öljétek ki a gyerekből a karaktert<<, még nem tudtam, mire gondol. Ma már nyilvánvaló, hogy ez alatt a belső motivációt értette. Azt, amit a pályán lehet, hogy mi lázadásnak hívunk. Amikor a gyerek nagyon szereti azt, amit csinál, akkor a szülőnek érdemes lehet néha hátrébb lépni egyet, csendben maradni és engedni kibontakozni. Az ilyen karakterekből válnak később húzóemberek. Nincs ügyetlen sportoló, megfelelő versenyzési szint van.

Szántai az előadása elején arra kérte a résztvevőket, hogy írjanak válaszokat a „Milyen készségeket sajátít el a sportoló a karrierje során?” kérdésre. Befejezésként az erre kapott válaszokat idézte fel, és elmondta, hogy ha a szülő és az edző erről az oldalról közelíti meg a sportolót, akkor nyertesként tekinthet magára a hármas.

(Kiemelt képünkön: Szántai Levente Fotó: Vasas Attila)