Valter Attila: Mindent apunak köszönhetek

Már kapható a boltokban a 2019-ben kiadott, nagy sikerű könyv folytatásaként elkészült – klasszis sportolóink gyermek- és fiatalkorát feldolgozó – portréinterjú-kötet, az Így lettünk bajnokok 2.0. A MediaBook Kiadó gondozásában a Magyar Sportújságírók Szövetsége Nagy Béla-programjának támogatásával megjelentetett, sztorikkal, tanulságos, megható és megmosolyogtató történetekkel teli kiadvány szereplőinek egyike minden idők legkiválóbb magyar profi kerékpárosa, a párizsi olimpia mezőnyversenyének negyedik helyezettje, Valter Attila.

Azt mondja, soha nem érezte úgy, hogy kötelező lenne bringáznia, az édesapja semmitől sem tiltotta el, de az persze érződött: akkor lenne a legboldogabb, ha elsőszülöttjéből – hozzá hasonlóan – kerékpáros lenne. Profi bringás.

– így Attila. – A habitusomban, a temperamentumomban. Túlzás nélkül mondhatom, mindent neki köszönhetek, ő tanította meg az összes dolgot, amit a kerékpározásról tudni kell. Azt, hogy miként üljek a nyeregben, hogyan vegyem a kanyarokat. De ami talán a legfontosabb, a szemléletmódomat is tőle örököltem. Belém sulykolta, mennyire fontos a jó kondíció. Nem ő volt a legtechnikásabb vagy a legügyesebb a saját mezőnyében, de azért tudott győzni olyan sokszor, mert fanatikusan hitt a munkában. Szerintem nekem is ez a legnagyobb fegyverem.”

Tizennégy évesen komolyabbra fordult a sportolói pályafutás, ezért a téli hónapokban futással egészítette ki a bringás tréningeket. De nem igazán volt oda érte.

„Meg is mondtam apunak, hogy márpedig én nem fogok futni. Jól van, fiam, akkor ne fussál, ez volt a reakciója. Vagyis nem próbált meg rábeszélni, és ezen annyira ledöbbentem, hogy másnap megtartottam a futóedzést. Magamtól, kényszer nélkül.

Fölvetődik a kérdés: vajon fél-e a kerékpáros, aki adott esetben nyolcvannal száguld lefelé a lejtőn?

„A legtöbb versenyzőhöz hasonlóan bennem is van félsz, olykor szenvedek is, hogy leküzdjem, de egy idő után be kellett látnom, ez a sportágunk tartozéka. Úgyhogy kár is rá felesleges gondolatokat pazarolni. Vannak olyan szituációk, amikor nagyon megjárhatja a bringás, előfordulnak nagy bukások. A kézilabdában vagy a futballban lehetnek fájdalmas sérülések, szakadások, rándulások, törések, de amikor repesztesz egy szakadék peremén, akkor az életeddel játszol. Ha ott elesel, ki is törheted a nyakad. Vagy olyan horzsolásaid lesznek, amelyek csak hetek alatt gyógyulnak be, miközben másnap már újra fel kell ülnöd a nyeregbe. Én amúgy az óvatosabb versenyzők közé tartozom, mindig figyelem a környezetemet.”

Az Így lettünk bajnokok 2.0 című kötet megvásárolható a könyvesboltokban, a webshop.mediabook.hu címen pedig kedvezményesen megrendelhető.

(Kiemelt képünkön: Valter Attila párizsi olimpián Forrás: MOB Média)