Dibusz Dénesre már négyévesen „rágyógyult” a kapuskesztyű

Már kapható a boltokban a 2019-ben kiadott, nagy sikerű könyv folytatásaként elkészült – klasszis sportolóink gyermek- és fiatalkorát feldolgozó – portréinterjú-kötet, az Így lettünk bajnokok 2.0. A MediaBook Kiadó gondozásában a Magyar Sportújságírók Szövetsége Nagy Béla-programjának támogatásával megjelentetett, sztorikkal, tanulságos, megható és megmosolyogtató történetekkel teli kiadvány szereplőinek egyike Dibusz Dénes, a Ferencváros válogatott labdarúgókapusa.

Ha visszakalandozunk az időben harminc évet, és 1994-ben, egy Pécstől ötven kilométerre fekvő településen, Sellyén bekukkantunk a Dibusz család nappalijába, azt láthatjuk, hogy ott éppen megesik a nehezen elképzelhető: a szülők megsimogatják egy szem kisfiuk buksiját, és széles mosollyal átnyújtanak neki egy kis kapuskesztyűt. A jelenetet családi videó őrzi:

Az ezt követő napokban még az alváshoz sem akarja levenni az értékes ajándékot.

„Mai szemmel nézve kezdetleges kesztyűt kaptam, de én nagyon örültem neki. És onnantól kezdve nem is nagyon vettem le, abban ettem, ittam, mindent abban akartam csinálni. Rám gyógyult. Úgyhogy elmondhatom, ezzel a kis ajándékkal gyakorlatilag az én életem sínre került.”

Kisdiákként a Mecsek Góliát csapatában védett, és a pécsiek egy budapesti tornán a harmadik helyért mérkőztek. Ádáz csata folyt a pályán, a rendes játékidő nem hozott döntést. Büntetőrúgások döntötték el az érem sorsát. Jött az első, Dibusz Dénes megfogta. Jött a második, azt is. És később egy harmadikat is, ezzel bronzérmes lett a Mecsek Góliát. Éremmel tértek haza – és ebben a kapusuk, kis hőssé válva, főszerepet vállalt.

„Akkoriban, gyerekként az volt a taktikám, hogy

Az ellenfelek ezt megkajálták, így tudtam azon a bronzmeccsen kivédeni három büntetőt is.”

A könyvben a keserűbb emlékekről is mesélt. Nem volt sok ilyen, de az egyik mély nyomot hagyott benne.

„Egy horvátországi tornán, talán tizennégy éves lehettem, egy könnyed lövés érkezett a kapura, de az öt és felesnél egy göröngyön megpattant… Már tartottam a kezemet, hogy belepottyanjon a labda, de elment mellettem. Ez örök emlék marad, és azóta tudom, hogy nincs könnyű labda, és tényleg bármilyen eshetőségre fel kell készülnie egy jó kapusnak.”

Tizenhat éves volt, amikor fel-felhívták a pécsi felnőttcsapat edzéseire. És ez az egyre gyakoribb lehetőség új távlatokat nyitott.

„Jöttek a korosztályos sikerek, érkeztek a pozitív visszajelzések, de istenigazából nekem ekkor még nem a foci volt az elsődleges.

És ez a tendencia talán éppen ekkortájt változott meg, hiszen tizenhat évesen megtapasztalhattam, milyen hatalmas a különbség egy korosztályos csapatban védeni, és átélni a nagycsapat edzéseit. A korábbiakhoz képest elképesztő erővel jöttek a labdák, minden sokkal intenzívebben és gyorsabban történt, meg hát az egésznek a levegője teljesen más volt. És amikor ezt megtapasztalod testközelből, és megérzed a feléd áradó bizalmat, akkor azért megfordul a fejedben, hogy ha beleteszed a melót, és továbbra is jól teljesítesz a kapuban, akkor egyszer te is oda kerülhetsz.”

Az Így lettünk bajnokok 2.0 című kötet megvásárolható a könyvesboltokban, a webshop.mediabook.hu címen pedig kedvezményesen megrendelhető.

(Kiemelt képünkön: Dibusz Dénes Forrás: fradi.hu)