Hanga Ádám: A nagypapám nélkül kosaras sem lettem volna, nemhogy profi
Már kapható a boltokban a 2019-ben kiadott, nagy sikerű könyv folytatásaként elkészült – klasszis sportolóink gyermek- és fiatalkorát feldolgozó – portréinterjú-kötet, az Így lettünk bajnokok 2.0. A MediaBook Kiadó gondozásában a Magyar Sportújságírók Szövetsége Nagy Béla-programjának támogatásával megjelentetett, sztorikkal, tanulságos, megható és megmosolyogtató történetekkel teli kiadvány szereplőinek egyike a magyar kosárlabdázás kiemelkedő alakja, az irigylésre méltó profikarriert befutó Hanga Ádám.
Ádám magyar édesanya és tanzániai édesapa gyermekeként született, és akkoriban a budapesti utcákon kuriózumnak számított egy félvér kisfiú, így az unokáját imádatig szerető anyai nagypapája is tartott a nem mindennapi helyzettől. A négy évtizeden át lelkiismeretesen szolgáló rendőr kifejezetten félt a kollégák és a felettesek megjegyzéseitől.
„Borzasztó sokat köszönhetek neki, nélküle talán még kosárlabdázó sem lettem volna, nemhogy sikeres profi – mondja nagypapájáról Ádám. – Nála jobban senki nem szeretett, annyi áldozatot hozott értem, mint senki más. Nagyszüleim nem sokkal a születésem után elköltöztek Ráckevére, papa építette azt a házat, ahol csodálatos nyarakat töltöttem velük. Erről az időszakról a szabadság jut eszembe, hamar megtanultam biciklizni, motorozni, a papa ölében ülve még autót is vezethettem.
Sajnos nem tartott túl sokáig ez az idill, anyagi okokból el kellett adniuk a ráckevei házat, ami nagyon fájt a nagypapámnak. Hozzánk költöztek, és ettől kezdve négyen éltünk együtt a kis zuglói lakásban.”
A kölyökben sokáig fel sem vetődött, hogy élsportoló legyen. Azt sem tudta, hogy a kosárlabdából meg lehet élni. Egyszerűen csak boldoggá tette a játék, és jobban szerette, mint a tanulást. A sportág iránti rajongása oly mélyen gyökerezett a lelkében, hogy amikor később, már profiként mentáltrénerekkel dolgozott, ezt az önfeledt kissrácot kellett megkeresnie magában.
„Már az utánpótlásban is kitűntem a többiek közül, a Kenguru-kupákról minden létező egyéni díjat hazavittem, és a csapattal is egyre nagyobb sikereket értünk el. Mindig fölfelé játszottam, akár két-három évvel idősebbekkel is. Lipták Mihály és Farkas László tette ezt lehetővé, ezért is hálával tartozom nekik. Olyan későbbi sikeres játékosok jöttek ott össze a Legyőzhetetlen Feketéknél, mint Hajmásy Péter, Medve Máté, Supola Zoltán, Bohanek Balázs vagy Losonczy Dániel.
Eleinte persze csak percek jutottak nekem az idősebbek között, Hajmásyval például nagyon sokat kellett harcolnom a posztért. Egyre nagyobb terhelést is kaptunk, a hétvégéken két-három-négy meccset is játszottam a különböző korosztályokban.”
Tizenhat évesen megfontolandó ajánlatot kapott Székesfehérvárról, s ekkor már benne is tudatosult, hogy a kosárlabda lesz az útja. A család közösen mondott igent a fiú ígéretes sportkarrierjére. A költözést mégis nehezen élték meg.
„Az első hét borzalmas volt. Pedig nem is egyedül mentem, Supola Zolival együtt szerződtünk Fehérvárra. A tervezett kollégiumból végül albérlet lett, így a nyakunkba szakadt az önállóság és az azzal járó felelősség. A család pedig annyira hiányzott, hogy eldöntöttem, az esti edzések után hazavonatozom Budapestre. Inkább hajnali ötkor keltem otthon, hogy beérjek a reggeli gyakorlásra Székesfehérváron. Két-három hónap elteltével aztán megszoktam az új életet, sok barátot szereztem, beilleszkedtem. Végül a legszebb hat évem lett a fehérvári, itt váltam gyerekből fiatal felnőtté és igazi kosárlabdázóvá.
A nagy búcsúzásokat sohasem bírtam, de amikor a Bàsquet Manresához szerződtem, akkor is úgy éreztem, a világ végére megyek, és soha többé nem látom a szeretteimet. Pedig már huszonkét éves voltam, ráadásul nem is egyedül váltottam országot, a későbbi feleségem, Szandra is velem tartott. Ez megkönnyítette a helyzetemet, és óriási jelentősége volt abban, hogy Európa egyik legjobb kosárlabdaligájában meg tudtam vetni a lábamat.”
Az Így lettünk bajnokok 2.0 című kötet megvásárolható a könyvesboltokban, a webshop.mediabook.hu címen pedig kedvezményesen megrendelhető.
(Kiemelt képünkön: Hanga Ádám a magyar válogatott színeiben Fotó: Girgász Péter/MKOSZ)
