Andrásfi Tibor összetépte a gerincferdüléséről szóló papírt, majd olimpiai bajnok lett

Már kapható a boltokban a 2019-ben kiadott, nagy sikerű könyv folytatásaként elkészült – klasszis sportolóink gyermek- és fiatalkorát feldolgozó – portréinterjú-kötet, az Így lettünk bajnokok 2.0. A MediaBook Kiadó gondozásában a Magyar Sportújságírók Szövetsége Nagy Béla-programjának támogatásával megjelentetett, sztorikkal, tanulságos, megható és megmosolyogtató történetekkel teli kiadvány szereplőinek egyike az idei, párizsi olimpián csapatban aranyérmes, egyéniben negyedik helyezett párbajtőrvívó, Andrásfi Tibor.

A szülők – idősebb Andrásfi Tibor és Muzsnay Lilla – a Partiumból, Szatmárnémetiből származnak, mindketten vívtak. Az apuka tizenháromszoros román utánpótlásbajnok, eljutott a felnőttválogatottságig, az anyuka szintén román színekben hat éven át szerepelt a válogatottban, Balkán-bajnok lett, világbajnokságon is járt. Hol máshol, a vívóteremben ismerkedtek meg; Tibor 1990-ben, 18 évesen, még a szüleivel költözött Magyarországra, Lilla 1993-ban követte. Az ifjabb Tibor hat évvel ezután született.

– mondja a könyvben az ifjabb Andrásfi. – Ilyen családi háttérrel ez annak ellenére igaz, hogy a sportágválasztókon megpróbálkoztam a boksszal, a dzsúdóval meg a karatéval is. Nagyon bírtam minden olyan sportot, amiben ütni, rúgni lehet, a tévében is állandóan a harcművészeti filmeket bámultam. Még úsztam meg akrobatikus rock and rolloztam is, de mindig az járt a fejemben, hogy mikor kezdhetek már én is vívni. Pedig a rock and roll nagyon menő volt, a délutáni napközizés idején lehetett menni táncolni, és az a kislány is jelentkezett, akinél be akartam vágódni. Még versenyeken is indultunk, az egyiket talán meg is nyertük, de egy idő után döntenem kellett. És nem volt kérdés, hogy a vívást választom.”

Édesanyja ekképpen idézi fel a kezdeteket:

„Még csak néhány hónapja járhatott edzésre, amikor az iskolaorvos közölte vele, hogy gerincferdülése van, a vívást felejtse el. Nekem egy szót sem szólt erről, úgy három hét múlva, egy másik szülővel beszélgetve hallottam először, hogy egyáltalán orvosi vizsgálat volt a suliban, és minden gyerek papírt is kapott az eredményéről.

Tibi így emlékszik az esetre:

„Nevetséges volt, a doktornő végighúzta az ujját a gerincemen, és ennyiből megállapította, hogy valami hatalmas gond van; talpbetét, gyógytorna, gyógyúszás, a vívásnak meg annyi. Azt hittem, ott semmisülök meg, egy szót sem szóltam, kiléptem az ajtón, és bedobtam a papírt az első kukába. Azóta már tudom, a vívás tényleg féloldalas sportág, de léteznek megfelelő szakemberek, akiknek a segítségével a probléma kezelhető.

Az Így lettünk bajnokok 2.0 című kötet megvásárolható a könyvesboltokban, a webshop.mediabook.hu címen pedig kedvezményesen megrendelhető.

(Kiemelt képünkön: Andrásfi Tibor akcióban a párizsi olimpián Forrás: MOB Média)