Szedlmayer Ildikó: Azt szeretném, ha minden játékosom örökre szóló élményekkel gazdagodna

A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben most induló, Mestermunka című sorozatunkban az utánpótlásedzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz a legkiválóbb trénerek portréival. Ezen a héten Szedlmayer Ildikó vízilabdaedzőt mutatjuk be, aki huszonkét éve neveli az ígéretesebbnél ígéretesebb pólósokat.

Szedlmayer Ildikó négyévesen kezdett úszni a legendás „Mestinél”, Sárosi Imrénél a Margitszigeten. Elhivatottsága korán meglátszott, hamarosan már hajnalban járt edzésre, ahogyan mondani szokták: vele engedték fel a medencét. Kilenc évesen a későbbi szövetségi kapitány Kiss Lászlóval már naponta kétszer edzett a Spartacusban, az eredmények pedig nem maradtak el: harminckétszeres korosztályos magyar bajnokként hagyta abba a versenyszerű úszást tizenhat évesen.

A medencétől viszont nem távolodott el, még gimnazistaként úszóedző lett, éppen első mestere, Sárosi mellett. Kipróbálta az uszonyos-, a búvár- és a hosszútávúszást, sőt a háromtusát is, de

Ördög Éva – a sportág női szakágának hazai megalapítója – megkeresésére csatlakozott a Vasas akkor alakult pólócsapatához, amelynek játékosaként az első évben megnyerte a nem hivatalos, egy esztendővel később pedig a hivatalos magyar bajnokságot is. Az 1985-ös Európa-bajnokságról ezüstéremmel, míg a következő évi vb-ről ötödik helyezéssel tért haza a magyar válogatott.

A vízilabdasikerekkel és az úszásoktatással párhuzamosan diplomázott a TF testnevelőtanári szakán, de a váltás mellett döntött, inkább a civil karrierjét szerette volna építeni. A sport azért fókuszban maradt: óvodásoknak és időseknek tartott tornafoglalkozásokat, aztán fitneszstúdiót alapított előbb a kollégáival, később pedig önállóan is.

Akkoriban évekig uszoda közelében sem járt, mígnem 2002-ben a fiát elvitte egykori csapattársához – és barátnőjéhez –, a világbajnok vízilabdázóhoz, Dancsa Katalinhoz pólózni az UTE-be. Ildikót ekkor már „nem eresztette a víz”: Dancsával létrehozta az újpesti klub női szakosztályát, 2003-ban pedig arra kérte a vezetőség, hogy a legkisebbek nevelésével foglalkozzon.

– meséli nevetve az edző, aki tizenegy évig dolgozott az UTE-ben (ami jó ideje már UVSE-ként működik), nyolc esztendőt töltött a KSI-ben, míg harmadik éve a Vasasban tanítja a vízilabda alapjaira a gyerekeket.

„A fitneszstúdióban felnőttekkel foglalkoztam, ezért picit furcsa volt visszamenni a kicsikhez, noha volt tapasztalatom ezzel a korosztállyal is, hiszen évekig oktattam úszást gyerekeknek, meg ovis tornát is tartottam. A szokatlan inkább az volt, hogy nemcsak úszást, hanem vízilabdát is kellett tanítanom.”

Hamar megtalálta a hangot a gyerekekkel, a módszereit pedig folyamatosan fejleszti.

„A kezdetektől fogva azon gondolkodom, hogyan tudom a leghatékonyabban és a legszórakoztatóbban tanítani a gyerekeket. Azt veszem észre, hogy ahhoz a szinthez, amelyre régen egy év alatt jutottunk el a csoportjaimmal, manapság már néhány hónap is elegendő.”

A sok állandóság mellett a gyerekek mások, mint öt-tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Ezért Ildikót igencsak érdekli a generációs különbségek szakértőinek véleménye.

„Olvastam Steigervald Krisztiánt és Pécsi Ritát, sok podcastot hallgatok ebben a témában, az információkat pedig összevetem a saját tapasztalataimmal. Annyi biztos, hogy a mai gyerekeknek – az alfagenerációnak – úgynevezett felejtő agyuk van. Ezt elsősorban a rengeteg telefonhasználat okozza.

Azért, mert a telefonon keresztül érkező temérdek inger kilökheti a friss tudást. Szintén a képernyőhasználat hatása, hogy a mai gyerekek koordinációja nem megfelelő, mondhatni, nem érzékelik jól, hol van a kezük és a lábuk. Új módszereket kell bevetni ahhoz, hogy egy-egy helyes mozdulatot elmagyarázzunk, átadjunk nekik.”

A több mint két évtizedes rutin ellenére is előfordul, hogy elbizonytalanodik a kezdőcsoportok indulásakor.

„Ősszel rajtolnak az új csoportok, és gyakran érzem azt, hogy ehhez az egészhez kevés vagyok. Óriási káosz tud kialakulni, mindent a nulláról kell megtanítani. De ilyenkor mindig türelmes vagyok, megszeretgetem a gyerekeket, meghallgatom őket, és oda is figyelek rájuk. Azt szeretném, hogy örömmel járjanak edzésre, ehhez viszont nekem éreznem kell, mire van szükségük. Így idővel a gyerek kapcsolódni fog hozzám, és ha a kötődés kialakul, attól a ponttól már működnek az eredetileg eltervezett edzői módszerek.”

A hangsúly a játékosságon és a közösségépítésen van.

„A cél az, hogy a gyerekek barátok közé érkezzenek meg az uszodába, és biztonságban érezzék magukat, merjenek kérni és kérdezni. Ha konfliktushelyzet van, megbeszéljük, de soha nem úgy, hogy kiabálok azzal, aki rosszat tett, hanem szépen tisztázzuk, mit kellett volna másképpen csinálni, és legközelebb hogyan járjon el. Nagyon érdekes, amikor megdöbbennek azon, hogy emberi hangon mondom el mindezt, ennek köszönhetően meg is megfogadják.

Ildikó olyan játékosok karrierjét indította el, mint a felnőttvilágbajnok Nagy Ádám, vagy a most korosztályos válogatott Benedek Mór és Rabb Benedek.

„Azt szeretném, ha minden játékosom örökre szóló élményekkel gazdagodna és olyan emlékeket őrizne a közösen eltöltött időszakból, amelyeket sosem felejt el. Nagyon büszke vagyok azokra, akik befutottak vízilabdázóként, de ugyanúgy szeretem a többieket is, akik más területen érvényesülnek.

És hogyan csinálhatják jól mások is? Ildikó a tudás átadásáról is gondoskodik, oktat a Testnevelési Egyetem nemzetközi edzőképzésén, valamint a FINA (a nemzetközi sportági szövetség) felkérésére a görög Jannisz Giannourisszal közösen megírta a Swim and Play Ball című könyvet, amelyet már négy nyelvre lefordítottak. Elsősorban azoknak szól, akik úszást oktatnak, vízilabdához „készítik elő’ a gyerekeket vagy a legkisebbekkel foglalkoznak edzőként.

Két további kötete pedig kifejezetten gyerekeknek íródott; olyan ismereteket nyújt, amelyek segítségével a kicsik jobban megértik vízilabdát, így – ennek következményeként – az edzők munkáját is segíti a mű. A Vízilabda Általános Iskola I. már nyolc nyelven elérhető, míg a tavaly megjelent második rész  egyelőre magyarul, angolul és hollandul olvasható.

(Kiemelt képünk forrása: Sportért Felelős Államtitkárság)