Zajlik a bajnokság Ukrajnában, de ha megszólal a sziréna, mindenki szalad az óvóhelyre
Az orosz-ukrán háború kitörésének harmadik évfordulójához közeledve utánajártunk, hogyan alakult át Ukrajnában a gyerekek sportja, és milyen hatásai lehetnek az elmúlt éveknek a helyi futballra.
2022. február 24-én az orosz hadsereg csapatai bevonultak Ukrajnába, és kezdetét vette az azóta is pusztító háború. A harcok valamivel kevesebb mint három éve zajlanak, a hétköznapi, nyugodt életet felváltotta a folyamatos készültség, több területen pedig mindennapossá vált a légiriadók megszokhatatlan hangja. Az UA War Infographics adatai alapján a frontvonaltól legmesszebb lévő Kárpátalján 2024 novemberéig 557 alkalommal szólalt meg a sziréna.
Az élvonal egyébként éppen 2022. február 25-én, egy nappal az invázió után indult volna újra a téli szünetet követően, a 2021/22-es évadban aztán nem hirdettek bajnokot egyik ligában sem.
Néhány hónappal később, 2022 nyarától óvatosan megteltek élettel a focipályák. Értelemszerűen azóta is csak Nyugat- és Közép-Ukrajnában lehet mérkőzéseket rendezni, azokon a területeken, ahol harcok folynak, vagy amelyek közel vannak az orosz támadás alatt álló régióhoz, nincs futball. Az utánpótlás-bajnokságok zöme régiókra van osztva,
A Sakhtar Donyeck U19-es együttese például ezért játszik Kijev mellett.
Azért, hogy jobban átlássuk a helyzetet, a Munkácsi Futball Akadémia igazgatóját, Szilvási Zoltánt kértük meg, meséljen arról, milyenek a viszonyok jelenleg az ukrán utánpótlásban.
Elmondta, hogy csak olyan pályán lehet mérkőzést rendezni, amely közvetlen közelében van óvóhely, és sajnos előfordul, hogy
Általános jelenség egyébként, hogy míg korábban zömében az egészen keleti területekről menekültek Kárpátalja felé, az elmúlt időszakban már Harkivból és Dnyipro megyéből is érkeztek játékosok a derceni akadémiára.
Fontos megjegyezni, hogy a belső migráció csak az egyik következmény, mert akinek lehetősége volt, elment Nyugat-Európába futballozni. Szilvási szerint a mai napig sokan próbálnak elhelyezkedni külföldön, amit segít, hogy
A korlátozás lényege az, hogy tizennyolc éves kor alatt akkor igazolhat a játékos külföldre, ha a lakóhelye kevesebb, mint ötven kilométerre van az országhatártól és a kiszemelt klub sincs ennél messzebb a határ túloldalán – tehát a maximum távolság száz kilométer lehet a játékos lakcíme, valamint a klub központja között. Más út is van egyébként: szabad a pálya, ha az ifjú játékos szülei a futballtól függetlenül költöznek új helyre. Értelemszerűen ebben az esetben a gyereknek nem kell hazájában maradnia, hanem családjával tarthat, és az új országban szerződést köthet valamelyik egyesülettel.
A munkácsi akadémia igazgatója arról is beszámolt, hogy érezhető a minőségromlás az ukrán utánpótlásban, hiszen a legígéretesebb fiatalok szinte kivétel nélkül elmentek. Még a nagy klubok – mint a Dinamo Kijev és a Sakhtar Donyeck – is küzdenek azzal, hogy igazán tehetséges növendékeik Nyugat-Európába költöztek. A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy
ezért, ha távozni szeretnének, azt mindenképpen a nagykorúvá válásuk előtt kell megtenniük.
A Munkácsi Futball Akadémia játékosai rendszeresen járnak át Magyarországra, ugyanis a Várda Labdarúgó Akadémiával szoros az együttműködés. A határátkelés nem mindig egyszerű, de ha megkapják az engedélyt, akkor nevelővel vagy idősebb, hatvan év feletti edzővel szabad utazni. Fordítva persze nincs transzfer, ez érthető is, hiszen nehéz elképzelni azt az anyaországi magyar szülőt, aki jószívvel átengedné a gyermekét Záhonynál. A kisvárdai klub például abban is segítette Szilvásiékat, hogy a Kárpát-medencei akadémiák számára meghirdetett, eredetileg Munkácsra tervezett torna rendezését átvállalta. De a Révész Attila sportigazgató fémjelezte egyesület már évekkel ezelőtt megnyitotta kapuit az ukrán fiatalok előtt, sőt a Puskás Akadémiában is rendre feltűnnek az északkeleti szomszédtól érkező játékosok.
Kérdéses, mit okoz hosszú távon az ukrán futballnak a háború.
miután a legjobb képességűek közül sokan távoztak. Bizonyára jelentős negatív hatásokat lehet majd kimutatni évtizedekkel később is, elsősorban valószínűleg nem a kiugró teljesítmények maradnak majd el – hiszen a Nyugat-Európában nevelkedő ukrán reménységek szép karriert futhatnak be –, hanem a széles tömegbázis hiánya lesz feltűnő. Előbbi mellett érvelve Szilvási felvetette, hogy a délszláv háború idején Jugoszláviában gyerekeskedő játékosok közül többen is világsztárok lettek. Az említett kategória talán legjelesebb tagja, az aranylabdás Luka Modric 2018-ban a háború a generációjára vonatkozó hatásait firtató kérdésre a következőt mondta: „Ellenállóbbá tett minket, mind az embereket, mind a nemzetet.”
(Kiemelt képünkön: A Munkácsi Futball Akadémia korosztályos csapata a Sakhtar Donyeck ellen Forrás: Munkácsi Futball Akadémia