Egyik kézben labda, másikban telefon – a fiatal sportolók online jelenléte
Hogyan viszonyulnak az utánpótlásedzők a tanítványaik telefonhasználatához? Ennek jártunk utána öt szakember segítségével.
Képzeljük el a következőt: felszállunk a Deák Ferenc téri metrómegállóban a kettes egyik szerelvényére, belépve pedig a következő látvány tárul elénk: az együtt utazó emberek beszélgetnek, a „magányos farkasok” a gondolataikban elmerülve nézelődnek, mások egy könyvben elmélyedve haladnak a célállomásuk felé. Ugye, hogy valami nem stimmel?
A fent említett példák is előfordulnak, de napról napra ritkábban, helyettük az utasok többsége a telefonjába belebújva, a valóságból „kicsekkolva” utazik. Astoria, Blaha Lujza tér, Keleti pályaudvar… A percek pedig telnek, sok esetben teljesen üresen.
A szomorú pedig az, hogy a metrót behelyettesíthetjük bármilyen tömegközlekedési eszközzel, sőt, kávézóval, parkkal, kilátóval, kis túlzással bármilyen helyszínnel, a telefon mindenhol előkerül, egy gyors üzenetváltás, képkészítés, hírböngészés, rosszabb esetben céltalan TikTok-pörgetés miatt.
A Prioridata legutóbbi adatai szerint 2024-ben a világon 4.88 milliárd ember használt okostelefont, vagyis a népesség több mint hatvan százaléka. Ez az adat 2014-ben még csak egy milliárd volt, azóta megállíthatatlanul növekszik a szám, ami az előrejelzések szerint 2027-re elérheti a hat milliárdot.
A magyarországi okostelefon-használók száma hasonló ütemben növekszik, 2022-ben már több mint hat millióan voltak, ami azóta minden bizonnyal tovább nőtt. Viszonyításképp, a teljes népesség jelenleg valamivel több mint kilenc és fél millió fő.
A használattal még nem is lenne baj, a mindennapi élethez – például a kapcsolattartás és munka miatt – a legtöbbeknek mára elengedhetetlenné vált ez a technológia, az ijesztő statisztikák inkább a képernyőidőhöz kötődnek: 2023-as becslés alapján Magyarországon a 8-15 évesek átlagban napi négy órát telefonoznak, az életkor növekedésével párhuzamosan pedig tovább nő a készülékhasználat átlagos ideje.
Az pedig bizonyított tény, hogy a túlzott telefonhasználatnak – ami akár függőségbe is átcsaphat – rengeteg negatív hatása van, a figyelemzavaron, szorongáson, depresszión túl hosszan folytatható a sor. A fiatal sportolókra ezek a veszélyek ugyanúgy ott leselkednek, esetükben ráadásul akár fizikai sérülést is eredményezhet a mentális probléma, a koncentráció hiánya.
Öt utánpótlásedzőt kérdeztünk meg a témában, és bár alapvetően egyetértés alakult ki, mindannyian érdekes, sajátos gondolatokkal egészítették ki mondandójukat.
A szakemberek közül a legborúsabban talán az olimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok úszó, a Jövő SC-FCSM elnöke és vezetőedzője, dr. Verrasztó Zoltán látja a helyzetet.
„Edzőtáborban vettem észre először, a közös étkezésnél, hogy az egy asztalnál ülő sportolók nem beszélgettek, hanem mindenki a telefonjával volt elfoglalva – emlékszik vissza a szakember. – Erre korábban nem volt példa. Ez elfogadhatatlan, így ezzel kapcsolatos volt az első intézkedésem, megtiltottam, hogy az étkezéseknél mobilozzanak az úszóim. Pár nap múlva már zsongott a menza a beszélgetésektől. Milyen érdekes, ugye? A folyamat azonban nem állt meg, később már a versenyeken is állandóan ment a telefonozás, amire persze a rafinált sportolónak volt válasza, miszerint zenét hallgat a futam előtt. Ez persze csak részben igaz, ha pedig két perccel a vízbeugrás előtt még a Tiktokot pörgeti, garantáltan nem a megfelelő összpontosítással rajtol el. Mára odáig jutottunk, hogy se edzésen, se versenyen nem engedem a telefonhasználatot.”
Verrasztó elmondja, van olyan versenyzője, akinek korábban a szabad hétvégéjén egy nap akár 11 órányi képernyőidő is „összejött”.
„Nem lehet összehasonlítani ezt a generációt a korábbiakkal, legalábbis a koncentráció terén, ég és föld a helyzet; a telefonhasználat hatása erőteljesen érződik a mai fiatalokon. A sporthoz való viszonyulás megváltozott,
A kérdés, melyikre hajlandó több időt fordítani a az úszó. A legnagyobb szerepe és felelőssége ebben a történetben a szülőnek van, hiszen az edzők csak addig tudnak odafigyelni a fiatalokra, amíg a gyerekek az uszodában vannak. Azt is meg kell érteni, hogy csak tiltással nem oldható meg a helyzet, figyelembe kell venni, hogy a telefont például tanulásra is lehet használni. A lényeg, hogy az értelmes dolgokra fókuszáljanak a fiatalok.”
A játékosként világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnoki bronzérmes kézilabdázó, jelenleg a junior leányválogatottat és a NEKA U18-as csapatát vezetőedzőként irányító Bohus Beáta hosszú évek óta foglalkozik utánpótláskorú sportolókkal, így folyamatosan találkozik a tárgyalt jelenséggel.
„Nagyot változott a világ az utóbbi években, amihez nekünk, utánpótlásedzőknek alkalmazkodnunk kell. A legfontosabb, hogy közös, betartható szabályrendszert hozzunk a telefonhasználat kapcsán, hiszen az újabb generációknak az eszköz létszükséglet; azon kommunikálnak, még a leckét is azon küldik egymásnak. Ez ma már természetes dolog, nem kezelhetjük problémaként.
– magyarázza Bohus. – Nekünk kutyakötelességünk megtanítani a sportolókat a közösségi média megfelelő használatára, ami a hazai szövetség törekvéseinek hála a válogatott edzőtáborokban remekül működik. A korosztályos válogatott összetartásai során több előadást, interaktív foglalkozást tartanak szakemberek a játékosoknak: elmondják, kézilabdázóként miket és mikor posztolhatnak, hogyan kezeljék az ismeretlenek kommentjeit. Utóbbi negatív hatására volt már példa felnőttválogatott játékosok esetében is, képzelhetjük, akkor miket okozhat a jóval érzékenyebb tinédzser fejében. Az akadémiák, klubok esetében ez az oktatás még gyerekcipőben jár, pedig szerintem minimális erőbefektetéssel fontos eredményeket érhetnénk el a felvilágosításban. Akkor tesszük a legjobbat, ha nem tiltjuk, hanem megtanítjuk a fiatalokat a közösségi média megfelelő használatára.”
Verrasztóhoz hasonlóan Bohusnak is volt olyan tanítványa, akinek az átlagos képernyőidőnél jóval magasabb volt a statisztikája.
„Bevallotta, hogy annyira elvitte a telefonozás a fókuszát a tanulásról és a kézilabdázásról, hogy inkább letörölte azt az alkalmazást, ami csak az idejét emésztette fel, viszont semmilyen értéket nem adott. Belátta, hogy se eleje, se vége a pörgetésnek. Borzasztó nehéz lehet a mai fiataloknak, hogy ennyire felgyorsult világban élnek, nincs egy pillanatuk lenyugodni; ott tartunk, hogy még aludni is meg kell őket tanítani. Tavaly, a kínai ifjúsági világbajnokságon éjszakára mindenkitől elvettük a telefont, hogy meglegyen a megfelelő pihenés. Pár nap kellett, hogy egyre kevésbé ragaszkodjanak a készülékükhöz. Elkezdtek beszélgetni, társasjátékozni, olvasni, felfedezték, hogy még léteznek könyvek.”
Az olimpiai bronzérmes, profi és amatőr világbajnok ökölvívó Erdei Zsolt klubjában, a Madárfészekben is szigorú szabályok vonatkoznak a telefonhasználatra, igaz, elmondása szerint a fiatalok mintha maguktól tudnák, mi a rend: a teremben a bunyón van a fókusz, és nem a chatelésen.
„Mi edzők csak a csarnokunkban tudjuk felügyelni a fiatalokat. Haladni kell a korral, már szinte mindenkinek a kezében ott az érintőképernyős telefon, állandóan elérhetőek vagyunk, ezen nem lehet változtatni. Én sem vagyok ez alól kivétel, viszont ahogyan nekem is, úgy a fiataloknak is meg kell találni az aranyközéputat – mondja Erdei. – Nem kérdés, az edzésen nincs bent a telefon a teremben, nem szokott ebből adódó konfliktusom lenni;
Ennek a hozzáállásnak nagyon örülök. Olyan már előfordult, hogy a levezetés és a nyújtás fázisában észrevettem, hogy valaki nézegette a telefonját – neki gyorsan el kellett tüntetnie a mobilt, hiszen ez a szakasz az egyik legfontosabb a tréning során.”
A korábbi klasszis bunyós amennyire lehet, igyekszik elkerülni az elektronikai eszközök használatát.
„A papíralapú könyveknek vagyok a híve, nem esik jól e-bookon olvasni, nincs meg benne a lapozás öröme, ezt elektronikai eszközzel nem lehet helyettesíteni. A papír érintése, a könyv illata, ezeket nem szabadna a modern kor generációinak elveszíteni. A gyerekeimnek lefekvés előtt mesét olvasok, szerencsére a tízéves kislányom folyamatosan bújja a könyveket, naponta egyet »elfogyaszt«, mondjuk nem is vettem még neki telefont.
A 2024/2025-ös évad elején a korábbiaknál jóval aktívabbak lettek a Vasas röplabda-szakosztályának közösségi médiás platformjai, a játékosokkal és a stábbal készített szórakoztató tartalmak sora lepte el a csapat Tiktok- és Instagram-oldalát, amiből a felnőttélvonalban címvédőként szereplő első csapathoz hasonlóan az Extraligában szereplő, javarészt utánpótláskorú sportolók alkotta fiókcsapat tagjai sem maradtak ki. Az együttes edzőjét, Kőnig Gábort (aki az U16-os leányválogatottat is irányítja) erről a változásról kérdeztük.
„Ha az adott közösségi médiás szakemberekkel megfelelő időpontot tudunk találni a forgatásokra, amelyeken a különböző oldalakra feltöltött videók készülnek, azzal semmi gond nincs. Tavaly az utolsó edzésünk és az évzáró vacsoránk között vettük fel az anyagokat, ami nem befolyásolta a felkészülésünket és a mindennapi munkánkat. Másképp nem támogatnám az ötletet,
A lányok élvezték a felvételeket, jókat nevettünk közben, és azt is be kell látnunk, hogy trendről van szó, külföldi BL-csapatok és a legnagyobb sztárok is csinálják a rövid videókat, az online térben ezzel nagy számú megtekintést lehet elérni – fogalmaz Kőnig. – Az edzésen viszont nincs pardon, a teremből ki van zárva a telefon, és a mérkőzések előtt sem szeretem, ha nyomkodják a készülékeket. Gondoljunk csak bele, ha a játékos a melegítés előtt még a barátjával veszekszik üzenetben, milyen teljesítmény várhatok tőle? A válogatottnál pedig éjszakára mindig összeszedjük a telefonokat.”
A Vasas női NB I-es kézilabdacsapatának másodedzője, a klub U20-as női együttesét irányító Kiss Dániel saját Tiktok-oldalán rengeteg vasasos tartalmat oszt meg. Elmondása szerint számos pozitív hozadéka lehet a közösségi média megfelelő használatának, abban azonban az angyalföldieknél sincs kérdés: ha tréning van, nincs telefon, csak maximális koncentráció.
„Ami a felnőttcsapatra, az az U20-asra is érvényes: az edzésekre nem szabad behozni a telefont, ahogyan a csapatprogramokon és a meccsek előtt is tiltott a használata, hogy mindenki a sportra koncentráljon. A buszúton viszont nem szedem össze a készülékeket, mert nem kötelezhetem őket, hogy beszélgessenek egymással. Ettől függetlenül jó a közösségünk, így nem csöndben telnek el a túráink – mondja nevetve Kiss. – Az viszont érdekes oldala ennek a jelenségnek, hogy
ugyanis nem egyszer hallottam már vissza játékosomtól, hogy a mérkőzés közben készített akcióképet inkább ne tegyünk ki, mert nem tetszik magának, ahogyan kinéz rajta, és fél, hogy emiatt többen kikövetik. Miközben mondjuk csak lövés közben grimaszolt…”
Kiss azonban a közösségi média pozitív oldaláról sem feledkezik meg.
„A Tiktok és az Instagram is kiváló, nem utolsósorban ingyenes reklámfelület. Remek alkalmazás arra, hogy bemutassuk, milyen munka folyik a Vasasban, hogy átadjuk, remek a hangulat nálunk. Akár még motiválhatunk is vele másokat: ahogyan az egyik kézilabdázóm elárulta, az egyik ismerőse a kondis videónk miatt megdicsérte, hogy milyen keményen dolgozik, hozzátéve, hogy neki is hasonlóan kellene. Arra is van példa, hogy másik egyesületből edzőkolléga ír rám, hogy küldjem át a klipben látható gyakorlat leírását. Ugyanígy én is próbálom a tréningfeladatok repertoárját szélesíteni Instagramon talált videókkal. Nem ördögtől való dolog ez, de tény, mindenkinek oda kell figyelnie, hogy ésszerűen használja a telefonját.”
(Kiemelt képünk forrása: Utánpótlássport/ND)
