Közel a házhoz a hazai curlingsport
Új edzőképzési és iskolai programot indított az elmúlt évtizedben a Magyar Curling Szövetség, amely mind szervezeti struktúrában, mind anyagilag egy polccal feljebb került. A sportág fejlődésének egyik központi figuráját, Kiss Bálint sportszakmai igazgatót kérdeztük: mi a helyzet a hazai curlingéletben?
Az elmúlt évtizedben nagyot lépett előre hazánkban a curlingsport. A szakszövetség vezetősége azzal a szándékkal vágott bele a munkába, hogy a kötelező feladatoknál – azaz a minimumnál – többet teljesítsen. Tíz év alatt a költségvetés több mint a hatszorosára, a tagegyesületek száma pedig a duplájára nőtt. A fejlesztések egyik főszereplője, a Magyar Curling Szövetség sportszakmai igazgatója, Kiss Bálint mesélt az előrelépés részleteiről az Utánpótlássportnak.
„Az volt a célunk, hogy új alapra helyezzük a curlinget Magyarországon. Utánpótlásbázist szerettünk volna építeni, amihez sok minden kell: százhúsz helyett már majdnem kétszáz igazolt versenyzőnk van, tizenkettőről huszonötre emelkedett a hazai klubok száma, jellemzően vidéken nyíltak új szakosztályok, például Tatabányán, Győrben, Szombathelyen, Makón, Veszprémben és Dunaújvárosban. Az gondolom, hogy
A színvonalas utánpótlás-nevelés elképzelhetetlen megfelelően képzett edzők nélkül.
„Elindítottuk az instruktorképzésünket, amely arra tanítja meg a résztvevőket, hogy az alapokat át tudják adni a gyerekeknek. Ha valaki elvégzi a tanfolyamunkat, akkor természetesen segítjük egy kezdőszettel: adunk köveket, csúszótalpat, valamint seprűt, hogy el tudjon kezdeni edzéseket tartani, amelyre eleinte a szövetség oktatói is elmennek. Az eggyel magasabb szintű, OKJ-s besorolású edzőképzést a Budapesti Sportszövetségek Uniójával együttműködésben alakítottunk ki. Korábban mindössze öt-hat ilyen végzettségű trénerünk volt, az előző évben hét és várhatóan az idén is újabb hét OKJ-s edzővel leszünk gazdagabbak.”
Igaz, hivatalos versenypálya továbbra is csak a Kamaraerdőben üzemel Magyarországon, sok jégcsarnokban lehet amatőrszinten edzeni. Budapesten a KSI-ben és a Jégkertben például meg lehet ismerkedni a sportággal. Kiss elmondta, hogy az iskolai programra nagyon büszkék.
„Nagy eredménynek tartom, hogy kanadai mintára kialakítottuk az úgynevezett open house programunkat, amely keretei között három iskola diákjait látjuk vendégül heti egyszer a kamaraerdei pályán. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a dupla testnevelésórán átjönnek hozzánk a gyerekek, és curlingeznek. A programot szeretnénk a jövőben kiterjeszteni más helyszínekre is, függőben is van hasonló megállapodásunk az egyik a KSI környékén lévő sulival. A sportág bemutatásában nagyon jól jön, hogy létezik a floor curling. Ez azért előnyös, mert míg a curlingpálya negyvenöt méter hosszú és jég kell hozzá, a floor verzióban csak tízméteres a pálya, és nincs jégigény, mert a kövek kerekeken gurulnak a linóleumon.”
A Magyar Curling Szövetség olyan műszert kezdett el fejleszteni, amelyhez hasonlót a kajak-kenuban használnak. Míg a vizessportban a lapáton található, a curlingben a seprűn helyeznék el az eszközt, ami különböző mérési adatokat gyűjt, amelyekből megállapítható az intenzitás, az erősség, valamint a koncentráció szintje, és megannyi fontos tényező. Kanadában egyébként van hasonló célt szolgáló szerkezet, de az talán sérülékenyebb, illetve csak egy seprűtípusra szerelhető fel, ellenben a magyar verzió bármely seprű nyelén vagy a seprűfej tetején rögzíthető lenne.
Annak érdekében, hogy a curling széles réteg számára hozzáférhető legyen, a szövetség igyekszik minimalizálni a belépési költségeket.
„Az eszközöket egy szintig álljuk, a nagyobb klubok pedig a kamaraerdei pályabérlet árába beszállnak, így nem a szülőknek kell mindent finanszírozni. Ha valaki el szeretne indulni az országos bajnokságon, akkor viszont már kell venni curlingcipőt, ami hetven-nyolcvan ezer forintba került – tehát annyiba, mint egy jobb futó- vagy focicipő –, illetve seprűt, ami viszont ennek az összegnek körülbelül a fele. Anyagilag a nehezebb része akkor jön el, amikor nemzetközi versenyekre és edzőtáborokba utazunk. Két vegyes párossal bekerültünk a Héraklész-programba – azokat az utazásokat a szövetség fizeti –, valamint pályázatokkal tudjuk enyhíteni a költségeket."
ugyanis korábban évente néhány alkalommal jutott el magyar curlinges külföldre, immár egy-két havonta részt tudnak venni a versenyzők nemzetközi versenyeken, edzőtáborokban.
„Érezhető, hogy a sportállamtitkárság is respektálja a munkánkat, elismerik, hogy fejlődünk. Szerintem szimpatikus, hogy stabil a szövetség vezetése, évek óta ugyanazok az emberek járnak egyeztetni hozzájuk, és évről évre eredményekről tudunk beszámolni. Az utóbbi években szervezeti szinten is előreléptünk, van kommunikációs vezetőnk, pénzügyesünk, elindítottuk a koordinációs irodát – már úgy működünk, mint egy kis cég! Azt pedig sportdiplomáciai sikerként könyveljük el, hogy 2024 után
Egy évvel ezelőtt az U15-ösök léphettek jégre, most pedig az U16-os korosztálynak írjuk ki a viadalt.”
Az Olympic Hopes jelentősége azért is kiemelkedő, mert curlingben egyetlen utánpótlás-világversenyt rendeznek, az U21-es világbajnokságot. Könnyen megérthető, hogy a tizennégy-tizenöt éves gyerekek még nem tudnak érvényesülni a még ugyan fiatal, de már felnőtt curlingesek ellen.
„Az U21-es vébén egy helyet kap Magyarország, ezért minden évben kvalifikációs tornát szervezünk. Ezzel párhuzamosan szoktuk rendezni az országos bajnokságot is, mivel mindenkinek szeretnénk versenyzési lehetőséget nyújtani – annak is, akinek még nincs esélye a kijutni a vb-re.”
„Először tömegbázist akartunk építeni, amikor ez megvolt, akkor jöhetett a versenysport, és azt követi az élsport. Utóbbiban az igazán nagy eredmény persze az lenne, ha vegyes párosban kijutnánk a téli olimpiára. Én azt gondolom, erre leginkább 2030-ban lesz esély, ám egyelőre az is szép eredmény lenne, ha a kvalifikáció közelébe érnénk.”
(Kiemelt képünk fotósa: Kuttner Ádám/FTC)
