„Az iskolában is meg kell felelni” – Mihók Attila
A női vízilabda-válogatottat a múlt év októberéig Cseh Sándorral közösen irányító Mihók Attila az utánpótlás-nevelésben folytatta a már megkezdett munkáját. A korábban a Dunaújváros női csapatát több éven át vezető szakember a BVSC uszodájában történő találkozásunkkor ismét a hazai szövetség női utánpótlás tehetséggondozó koordinátoraként felügyelte az U15-ös leányválogatott összetartását.
– Ha tehetséggondozásról volt szó, akkor eddig alacsonyabb korosztályok mellett láthattuk. Most az U15-ösökkel foglalkozik, egy hete pedig az U16-osokkal dolgozott. Változott a feladatköre?
– A feladatköröm tulajdonképpen ugyanaz maradt, viszont a tehetséggondozó program két új korosztállyal bővült, az említett U15-tel és az U16-tal.
– Miért volt szükség a bővítésre?
– Azért, mert nagyon fontos, hogy kifusson valahova a program, amit elindítottunk. Szeretnénk a gyerekek fejlődését tizenkét éves koruktól az első világversenyükig nyomon követni.
Ezt az üres időszakot szeretnénk áthidalni, eltüntetni. A világverseny évében már nagyon nehéz gyorsan megváltoztatni azokat a feltételeket, amelyekhez a fiatalok a tehetséggondozóban hozzászoktak. A tehetséggondozás így már nem két-három éves ciklusban zárul, hanem hat évre bővül. Van két előkészítő év, mielőtt világversenyre utazik a játékos.
– Ezek szerint a tehetséggondozás mellett már a legalacsonyabb korosztályos válogatottak kialakítása is a munkája része?
– Nagyon fontos, hogy a tehetséggondozó-bajnokságok és foglalkozások által a teljes bázisra van rálátásunk. Amikor az U15-ösökről és az U16-osokról beszélünk, akkor már elmondhatjuk, hogy ezt a bázist megszűrtük, irányba állítottuk a fiatalokat és lefektettük számukra a feltételrendszer alapjait. Az utóbbi nemcsak a szakmai dolgokat érinti, hanem például az iskolai tanulmányokat is.
– Mi a cél, felkészültségben hol kell tartania a tehetséggondozóból kiöregedő játékosoknak?
– Meggyőződésem, hogy a tizenöt-tizenhat éves kor körülbelül az a határ, amíg a koordinációs és az aerob-anaerob paramétereket ki kell alakítsuk. Elsősorban erre kell helyezzük a hangsúlyt. Ez azt jelenti, hogy ebben a korban technikailag szükséges minél többet fejlődniük a játékosoknak, mintsem taktikailag. Ugyanis
– Ebben a korban ez mit jelent?
– Például azt, hogy a tinédzser tudja, mi a különbség a szoros emberfogás és a zóna, vagy a totálzóna és az M-zóna között, vagy azt, hogy mit jelent a négy-kettes és a három-kettes fórfelállás, és sorolhatnám... A gyerekeknek a tehetséggondozó végére nagyjából azonos szintű technikai képzettséget szeretnénk adni. Bár az is igaz, hogy ezeket mi nem tudjuk tőlük megkövetelni, csupán irányvonalakat határozunk meg, hiszen nem töltünk velük elegendő időt mindennek az elsajátításához. Ezért kérjük a klubok, valamint a szülők bevonódását is.
– A szülőknek miként érdemes bevonódniuk?
– Nem arról van szó, hogy ők mondják meg, mit csináljunk edzésen. De jó, hogy ha tudják és értik, hogy milyen elképzelések mentén folyik a munka és mi miért történik a gyerekkel. Érdemes ismerniük a fejlődés fázisait és nekik is hosszútávon kell gondolkodniuk. Ezt mindet el lehet nekik magyarázni. Az utóbbi években már egyre több egyesületben működik jól a gyerek, a szülő és a klub hármasának viszonya, de vannak még ebben a többes kapcsolatban lehetőségek. Ami viszont az elmúlt tíz-tizenöt évben háttérbe szorult, az az iskola.
– Amikor folytatni kezdte a munkát az utánpótlás-nevelésben, akkor egy négypólusú képzés megvalósítását tűzte ki egyik fő céljaként. Jól értem, hogy a klub, a játékos és a család mellett az iskola a negyedik pólus?
– Pontosan. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a vízilabda, főleg annak a női oldala, nem egy egzisztenciális biztonságot nyújtó sportág. Nyugodt csak akkor lehet a sportoló, ha van egy stabil háttere, amire adott esetben támaszkodni tud. A tanulás kiemelten fontos tehát, az iskolában is meg kell felelni.
Már csak azért is, mert ha az iskolában jól teljesít valaki, akkor az ott csillogtatott erényeit a sportba is magával tudja hozni.
(Kiemelt képünkön: Mihók Attila Forrás: MVLSZ)
