Real Madrid-verés és bajnoki érmek – szép hagyományokra épül az utánpótlás Tatabányán
A Tatabánya a hetvenes években kétszer nyerte meg a Közép-európai kupát, 1981-ben a Real Madridot verte és többször volt dobogós a labdarúgó NB I-ben, aztán a rendszerváltás után, a bánya bezárását követően visszaesett az együttes, amely később a megyei osztályt is megjárta. A jelenleg zajló évadban a másodosztályban szerepel a felnőttcsapat, ez pedig jó hatással van az utánpótlásra is. A múltról Csapó Károlyt, a klub ikonját, a jelenről pedig Nagy Richárdot, a tehetségközpont szakmai igazgatóját kérdeztük.
„Nem játszott igazán jól a Tatabánya” – írta a Népsport 1981. szeptember 17-én, egy nappal azután, hogy a Bányász 2–1-re legyőzte a Real Madridot az UEFA-kupa első fordulójában. A szenzációs diadal aztán nem ért továbbjutást a magyar együttesnek, mert a visszavágón 1–0-s madridi győzelem született, így az idegenben szerzett gólnak köszönhetően a királyiak mehettek a második körbe.
A Bányász Stadionban telt ház előtt a 32. percben Weimper István tizenegyesből juttatta előnyhöz csapatát, majd az első félidő hajrájában Carlos Santillana egyenlített. A végeredményt hazaiak egyik legjobbja, Csapó Károly, szabadrúgásgóllal állította be a 79. percben.
A győztes találatot jegyző Csapó így emlékezett vissza a csaknem 44 évvel ezelőtti mérkőzésre.
„Huszonkétezer ember jött ki a Real Madrid ellen, többen be sem fértek volna a stadionba. Elképesztő élmény volt. Akkoriban egyébként is
– mondta a 19-szeres válogatott, az 1978-as világbajnokságon Argentína ellen gólt szerző középpályás.
A hetvenes években megnyert két Közép-európai kupa után a tatabányai labdarúgás a nyolcvanas években is szárnyalt: a nemzetközi szereplések mellett Csapóék 1980/81-ben és 1987/88-ban is ezüstérmesek lettek az NB I-ben.
„Egyébként nem csak a Real Madrid ellen volt telt ház. Amikor a Fradi vagy az Újpest jött hozzánk, akkor sem nagyon fértek volna be többen a stadionba. Az emberek imádták a focit, és azt is, hogy voltak olyan helyi játékosok, akik igazi sztárok lettek, mint Kiprich József vagy Vincze István, hogy csak két példát mondjak. Színvonalas volt az utánpótlás-nevelés” – magyarázta Csapó.
A kiemelkedő vidéki klub a rendszerváltást igencsak megsínylette,
amely kiesett az élvonalból, 1993-ban pedig már az NB III-ban találta magát. A nagymenők eligazoltak külföldre, és úgy tűnt, hogy a tatabányai futballnak befellegzett.
Csapó hazai pályafutása akkor ért véget, amikor 1990-ben Tornyi Barnabás ült a kispadra, és már nem számított a középpályásra.
„Utánpótlásedzőként kezdtem dolgozni, az ifikkel a korosztályos NB I-ben játszottunk. A felnőttcsapatnál Tornyit a Fradi-legenda Rákosi Gyula követte, aki távozott három fordulóval a bajnokság vége előtt, így én vettem át az irányítást. Egy meccset nyertünk, de már nem volt sanszunk bennmaradni” – mesélte Csapó.
Az együttes aztán 1998-ban a hazatérő Kiprich vezetésével ismét feljutott az első osztályba, ahogyan később is játszhatott néhány évadot még az élvonalban, de huzamosabb időre nem tudott megkapaszkodni a legjobbak között. Az újabb mélypont 2015-ben érte el a klubot, amikor a csődhelyzet miatt egészen a megyei bajnokságig sorolták vissza a Tatabányát.
Azóta összeszedte magát az egyesület, 2020-ban jutott fel az NB III-ba, majd 2024-ben a kiharcolta a szereplést a másodosztályban. Csapó továbbra is a klub kötelékében dolgozik, a korábbi kiválóság a kicsiket tanítja.
„Az U9-10-es csapatnál dolgozom, igyekszem segíteni a vezetőedzőnek, és átadni minél több tudást a gyerekeknek. Szerintem a tatabányai utánpótlás-nevelés folyamatosan fejlődik.
mert mostanában sokan Dorogra vagy Bicskére mennek, ha itt nem kapják meg az esélyt.”
A gyerekek képzéséről a Tatabányai SC tehetségközpontjának szakmai igazgatóját, Nagy Richárdot kérdeztük.
„A fiúk között az U7-esektől fölfelé minden versenykorosztályban van csapatunk egészen az U19-ig, míg a lányok számára elérhető az U10-es, az U12-es, az U14-es, az U16-os és az U19 együttesünk, valamint a felnőtt NB II-ben szereplő női alakulatunk.”
A klub a Puskás Akadémiával kötött partneri szerződést.
„Ahogyan a legtöbb tehetségközpontból, tőlünk is számos játékost visznek el az akadémiák, nyáron például hat játékosunk távozott. Ez egyrészt nagyszerű dolog, másrészt okozhat problémát is, mert ha egy csapatból elmegy három kiemelt képességű játékos, az megnehezíti az adott korosztály dolgát. Ahogyan azt sem könnyű megszokni, amikor az akadémiai kor előtt váltanak. Sokszor nem értek egyet ezzel, túl korainak tartom, miközben világos, hogy a szülők a legjobbat szeretnék a gyerekeknek: ez van, hogy bejön, de megesik, hogy éppen ezzel ártanak neki. Egyébként nemcsak a Puskáshoz mennek tőlünk, hanem például az ETO, a Honvéd meg az Illés is igazolt már tatabányai játékost.”
Nagy elmondta, az is gyakran előfordul, hogy egy-két akadémián eltöltött év után visszatér a futballista Tatabányára. Úgy véli, az elmúlt években kiemelkedő volt az első csapat és az utánpótlás kapcsolata.
az elmúlt szezonban az NB II-es keret ötven százaléka helyi illetőségű volt. Most, hogy a kiesés szele meglegyintette az együttest, nyilván a bennmaradás az elsődleges, ezért elképzelhető, hogy kevesebb lehetőséget jut majd a fiataloknak. De továbbra is folyamatos figyelmet kapnak a talentprogramunkban, amelyet a legígéretesebb U16-osok és az idősebb utánpótláskorúak számára hoztunk létre. Ebben a felnőttek vezetőedzője, Gyürki Gergő is részt vesz, hogy testközelből lássa a srácokat. Ráadásul ő korábban a felső szekciót vezette, valamint az U17-es és U19-es korosztályos csapat trénere is volt.”
Vonzóvá teszi Tatabányát, hogy a másodosztályban szerepel a klub.
„Egyfelől nagy előny, hogy profi bajnokságban játszik a felnőttcsapat, másfelől viszont az utánpótlásligákban a kiemelt regionális bajnokságban szerepelünk, ami nem készít fel eléggé az NB II-re. Tapasztalataim szerint nagyjából egy-másfél év szükséges ahhoz, hogy valaki integrálódjon a felnőttfutballba. Éppen ezért most dolgozunk egy olyan partnerkapcsolat kialakításán, amely lehetővé tenné, hogy az NB III-ban pallérozódjanak a fiataljaink.”
Ma, amikor már néhány kattintással elérhető végtelen számú felvétel szinte bármelyik sztárjátékosról, nehezebb ápolni a klub örökségét, hiszen kevésbé kötik le a gyereket a régi nagyokról szóló történetek, ám Tatabányán igyekeznek annyit megtartani a hagyományokból, amennyit csak lehet.
„Arra nagyon odafigyelünk, hogy megőrizzük a tatabányai múltat. Például
És hozzáteszem, hogy a Real Madrid elleni győztes csapatból négyen itt vannak a mai napig a stábban: Csapó Károly, P. Nagy László, Fischer László és Lakatos Károly. A nagyok jól ismerik őket, a kicsiket meg néha emlékeztetni kell, hogy micsoda futballisták voltak ezek az emberek és milyen sokat köszönhet nekik a klub.”
(Kiemelt képünkön: A klub ikonja, Csapó Károly (szürke felsőben) és a jövő reménységei Forrás: Tatabányai Sport Club - Utánpótlás Labdarúgás/Facebook)
