Nem vesznek el a sokaságban a miskolci műhely ígéretei
A miskolci Swimming Pentathlon Clubban Fázold Henrik és felesége, Fázoldné Ecsédi Zsuzsanna tizenöt éve igyekszik kiváló versenyzőket nevelni a hazai öttusának.
A miskolci Swimming Pentathlon Club a hazai öttusában nem tartozik a legnépesebb műhelyek közé, hiszen az egyesületben jelenleg nagyjából húsz korosztályos versenyző dolgozik, ám ők azt nagyon eredményesen teszik.
Az elmúlt évben például a klub reménységei közül Haraszin Lindát megosztva az U19-es, Kántor Benedeket pedig az U15-ös korosztályban
Előbbi ígéret többek között a csapatban nyert U19-es Eb-arannyal, valamint vb-ezüsttel (egyéni vb-negyedik és Eb-hatodik hellyel), utóbbi az egyéni U15-ös Európa-bajnoki címmel érdemelte ki az elismerést. Dicséretes mérleg, hogy az egyesület fiataljai 2024-ben a korosztályos országos bajnokságokon, az elit bajnokságon és a Magyar-kupa-fordulókon összesen 72 érmet gyűjtöttek, melyekből 38 a legfényesebben csillogott.
A Swimming Pentathlon Clubot tizenöt éve, 2010 márciusában Fázold Henrik, valamint felesége, Fázoldné Ecsédi Zsuzsanna alapította. Az egyesületet máig vezető házaspár korábban az úszósportban tevékenykedett, ám Henrik egykor maga is öttusázott, így adta magát, hogy amikor önálló „vállalkozásba” kellett vágniuk, akkor ebben a sportágban kezdjenek gyerekekkel foglalkozni.
„Kicsikkel kezdtünk, és először kéttusával, hiszen ahhoz csak futópálya és vízfelület kellett – mondja Zsuzsanna. – Kialakult egy kis csoportunk, majd sikerült beszereznünk eszközöket a lövészethez és a víváshoz is. Nem volt könnyű dolgunk, mert civil egyesületként mindent magunknak kellett megteremtenünk, kezdetben semmilyen támogatást nem kaptunk.
Néhány éven belül a legeredményesebb vidéki egyesületek közé kerültünk.”
Nem sokan tudják, hogy Fázold Henrik a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó Biros Péternek is a nevelőedzője volt úszásban, de mellette nála tanult annak idején a triatlonból ismert Kropkó Péter és Kuttor Csaba is. Fázold Henrik pedig a tréneri fortélyokat a legendás úszóedzőtől, Széchy Tamástól leshette el.
„Széchy Tamástól rengeteget tanultam, és a szemlélete, a munkához, a sikerhez való hozzáállása idővel átragadt rám is – meséli Henrik. – Ha egy Európa-bajnokságra készült, akkor arról úgy beszélt, hogy »elmegyünk arra a kis kontinentális versenyre«. Egy Eb nem nagyon érdekelte, csak az olimpia, a világbajnokság és a világcsúcs számított nála. Maximalista volt, és én is azzá váltam mellette. Lehet vitatkozni, hogy ez mennyire jó tulajdonság, de azt gondolom, hogy még annak a gyereknek is ott szerepel az álmaiban, hogy a legjobb legyen, akinek erre nincs reális esélye. A gyerek minden versenyt meg akar nyerni akkor is, ha végül utolsó lesz.
Az utánpótlás-világeseményekről már számos kimagasló eredménnyel büszkélkedő Swimming Pentathlon Clubban – melynek központi edzéshelyszíne a Miskolci Egyetemi Körcsarnok – egyébként a kezdetektől azt vallják, hogy az igazán ígéretes gyerekeket a magasabb korosztályokban is érdemes versenyeztetni, valamint az egyes sportág alapjainak elsajátítását jobb minél korábban kezdeni. Persze, a későn indulóknak sem kell lemondaniuk a szép pályafutásról. A mára világ- és Európa-bajnok, olimpiai negyedik helyezett öttusázó, Guzi Blanka 2015-ben 16 és fél évésen a kézilabdát leszámítva mindenféle előképzettség nélkül került az egyesületbe, majd jutott el néhány éven belül a nemzetközi élmezőnybe. Guzi 2023 őszétől a DVTK színeiben versenyez, és ebbe bele kellett törődnie az első számú miskolci sportklubbal összehasonlíthatatlan költségvetéssel gazdálkodó bázisnak. A Swimming Pentathlon Club így megmaradt Guzi nevelőegyesületének, bár ezzel a kifejezéssel nehezen barátkozik meg Zsuzsanna.
„Nem szeretem a nevelőegyesület szót, mert szerintem a legtöbb klub nem akar csak az lenni. Nekünk is az a célünk, hogy a minőségi utánpótlás mellett legyen nemzetközileg sikeres felnőtt élversenyzőnk, olimpikonunk. De kis civil egyesületként az anyagi juttatások terén nem tudjuk felvenni a kesztyűt a nagyokkal. Az utánpótlásévei végén járó vagy éppen felnőttkorba lépő versenyzőt egy nagy klub megvásárolja, és a kisebb egyesület hoppon marad, majd nevelőegyesületnek hívják. De folyamatosan jönnek az újabb gyerekek, akikben nagy lehetőség rejlik és velük is ugyanolyan elhivatottan, lelkesen foglalkozunk, mint az előzőekkel. Mindenkinél az a célunk, hogy a nemzetközi élmezőnybe juttassuk. Ezzel együtt még soha nem küldtünk el vagy irányítottunk másik sportágba senkit.
A kis létszámunk pedig lehetővé teszi, hogy egyénileg is foglalkozhassunk a gyerekekkel, sokat beszélgessünk és minden edzésen személyre szabottan javítsuk a hibákat.”
„A futást, az úszást és a lövészetet én tartom, a vívásban és az OCR-ben segítenek szakemberek, de minden edzésen ott vagyok – veszi át a szót Henrik. – Szeretnék része lenni az egész folyamatnak és mindent tudni a versenyzőimről. A hivatalos, a UIPM szabványainak megfelelő OCR-eszközökön csak a fővárosban tudunk gyakorolni és a központi vívóedzések is Budapesten vannak. De a debreceni Békessy Béla Vívó Klubba is átjárunk kéthetente, hogy a gyerekek az ottani párbajtőrözők ellen fejlődjenek. Igyekszünk mindent megoldani.”
„Életünkben már sokszor voltunk gödörben, de előttem nincs lehetetlen – jelenti ki Zsuzsanna. – Soha nem adom fel, és ha kell tűzön-vízen átmegyek, hogy elérjem a célomat.
(Kiemelt kép forrása: SPC)
