UtánpótlásSport
2025. március 31.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Jégkorong

2025-03-01 20:48

Báhiczki-Tóth Boglárka az U18-as vb-arany után a felnőtt elit-vb-n is bizonyítana

Remek védőmunkájával és pontjaival Báhiczki-Tóth Boglárka főszerepet vállalt az U18-as leány jégkorong-válogatott feljutásában a budapesti divízió I/A-csoportos vb-n. A Kanadában légióskodó 17 éves fiatal elmondta: mindent megtesz azért, hogy beverekedje magát a felnőttválogatottba, és ott legyen áprilisban a „nagyok" A-csoportos világbajnokságán is.

A hazai női jégkorongsportban kevesen mondhatják el magukról, hogy a korosztályos éveik alatt négy U18-as világbajnokságon is szerepelhetnek. A 2007-es születésű Báhiczki-Tóth Boglárka ebbe az elitcsoportba tartozik, és nem kérdés, hogy a magyar női utánpótlás egyik legnagyobb reménységéről beszélhetünk a személyében. A kiváló fizikai adottságokkal megáldott, 180 centiméter magas hátvéd nemrég a hazai rendezésű divízió I/A-csoportos U18-as vb-n is megvillantotta képességeit, és csapatkapitányként egészen az első helyig vezette a magyar válogatottat a Tüskecsarnokbeli a másodvonalbeli világbajnokságon. A mieink legeredményesebbjeként hat pontig (egy gólig és öt asszisztig) jutott a tornán, mi több, az esemény legjobb hátvédjének is megválasztották.

„Már régóta áhítoztunk erre a feljutásra, és gyakorlatilag minden évben meg is volt rá az esélyünk, de valami apróság rendre hiányzott.

Idénre viszont tényleg minden összeállt, és úgy vágtunk neki a vébének: nincs más opció, mint az aranyérem megszerzése.

Mindenki ezért a célért dolgozott, és sikerült végül meg is valósítanunk a nagy álmunkat. Azt hiszem, ennél szebben nem is búcsúzhattam volna az utánpótlásévektől" – mondta Báhiczki-Tóth az Utánpótlássportnak.

Báhiczki-Tóth Boglárka Forrás: MJSZ

Fiatal kora ellenére Boglárka már 14 alkalommal szerepelt a Pat Cortina vezette felnőtt nemzeti csapatban is, sőt a keret legfiatalabbjaként tavaly tavasszal ő is részese volt az A-csoportba jutást kiharcoló nagyválogatottnak. 

„Felejthetetlen emlék marad a számomra a tavalyi felnőtt-világbajnokság. Az első vébémen szerepelhetettem a nagyok között, és rögtön feljutottunk. Nagy büszkeséggel töltött el, hogy a csapat tagja lehettem, és megélhettem azt a sikert.

Bízom benne, hogy most tavasszal majd az A-csoportban is bizonyíthatok. Ez az egyik, hanem legfontosabb cél, amely most ott lebeg a szemem előtt, hogy beverekedjem magam a végső keretbe az elitvébére.

A MAC-ban nevelkedett fiatal a 2023/24-es évadot még itthon, a Kanadai Magyar Hokiklub csapatánál töltötte, mielőtt tavaly nyáron Észak-Amerikába, a kanadai Purcell Hockey Academy csapatához igazolt volna. A tengerentúli karrier olyannyira beváltotta a hozzáfűzött reményeket, hogy 2026 őszétől teljes ösztöndíjjal felvették az amerikai Brown University-re, amelynek csapata a legmagasabb szinten, a divízió I-ben szerepel az egyetemi bajnokságban, az NCAA-ben.

„Az elején kicsit nehezen indult a tengerentúli kaland, ugyanis csak később jött meg a kanadai vízumom – mesélte a 17 éves Boglárka. – Emiatt először Amerikába utaztam ki, és csak az ottani tornákon vehettem részt a csapattal, majd rövid idő elteltével aztán megoldódott a probléma. Azt tudni kell, hogy Kanadában a középiskolai csapatok nem klasszikus bajnoki rendszerben versenyeznek, hanem tornáról tornára járnak.

Többnyire az USA-ban játsszuk a meccseinket, emiatt elég sokat utazunk, ezen a hét végén éppen Chicagóban szerepelünk. Összességében eddig remekül érzem magam a Purcellnél, ráadásul egy jó befogadó családhoz is kerültem idekint, így tényleg nincs okom a panaszra.
Báhiczki-Tóth Boglárka már az amerikai Brown University mezében

„Az kicsit megkönnyítette a dolgom, hogy nem egyedüli magyarként jöttem ki a Purcellhez, mivel Pásztor Flórával tavaly nyáron egyszerre érkeztünk a csapathoz, és igyekszünk is egymást mindenben segíteni. Eleinte nehéz volt, hogy távol kerültem a családtól, és hirtelen teljesen önállóvá kellett válnom. Ugyanakkor azt gondolom, az amerikai egyetemi élet előtt ez mindenképpen jó tapasztalás számomra, hiszen megismerem az észak-amerikai közeget és iskolarendszert, ezek után pedig talán már nem lesz akkora váltás belecsöppeni az NCAA-be. 

Elsősorban az itteni életet volt nehezebb megszokni, Budapest után Kanadában egy néhány ezres kisvárosban éljük a mindennapjainkat.

Nincs az a nagyvárosi pezsgés, mint amihez otthon szoktam, illetve a közlekedés is jóval nehezebb, mivel itt szinte egyáltalán nincs tömegközlekedés. Ehhez képest magához a hokihoz, az észak-amerikai stílushoz viszonylag gyorsan hozzászoktam. Nyilván vannak különbségek az európai játékfelfogással összehasonlítva, de ezekhez mostanra egészen jól sikerült alkalmazkodnom.

Az edzőnk például rendkívül nagy hangsúlyt fektet a korcsolyázási technikára, szinte minden edzésen gyakoroljuk a megfelelő korizást. Ennek köszönhetően ezen a téren hatalmasat fejlődtem az elmúlt fél évben, mióta itt játszom. Azt gondolom, erre egyébként nagy szükségem is volt, hogy mozgékonyabb és gyorsabb tudjak lenni a jégen.

Időközben az ősszel az is eldőlt, hogy ösztöndíjat nyertem el a Brown University-re, és ezzel egy nagy álmom válhat valóra, és az egyetemi bajnokság topszintjén, a divízió I-ben szerepelhetek az NCAA-ben.

Bár még több mint egy év van addig hátra, hogy csatlakozhatom a Brown egyetemi csapatához, de már most nagyon izgatottan várom azt a kalandot.

(Kiemelt kép forrása: MJSZ)