Báder Márton: Fontosak az utánpótlás Eb-ken elért eredmények, de a teljes jövőképet nem mutatják meg

A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnökével, Báder Mártonnal beszélgettünk a hazai utánpótlás helyzetéről. Emellett szóba került a felnőtt férfi- és női válogatott sikertelen Eb-selejtezős szereplése, illetve az is, mit várhatunk a nyári világversenyeken a korosztályos nemzeti csapatainktól.

– Nemrég véget értek az Európa-bajnoki selejtezők felnőtt válogatottjainknak, és végül a férfi-, illetve a női nemzeti csapatunknak sem sikerült kijutnia a nyári kontinenstornára. Összességében egy ilyen kudarc mennyire fest szomorú képest a sportág honi helyzetéről? Mennyire érdemes ezekből messzemenő következtetéseket levonni?

– Nem gondolom, hogy drámai lenne a helyzet. Két, nüanszokon elúszott Eb-kijutásról beszélünk, emiatt nem kell még temetnünk a magyar kosárlabdasportot. Nem hiszem, hogy ez a két eredmény alapjaiban más fényben tüntetné fel a sportág helyzetét, mint amilyen valójában. Azt el kell fogadnunk, hogy például a férficsapatunk reálisan nézve Európa 20-25. legjobb válogatottja közé sorolandó, ami azt jelenti, hogy rendre ott billegünk az Eb-kijutás határán. Ha ott is vagyunk az Európa-bajnokságon, a 24 csapatos mezőny hátsó fertályába tartozunk. Ha visszagondolunk a legutóbbi Eb-re, akkor azon a tornán végül nem szereztünk győzelmet, és a 23. helyen zártunk.

Nekünk minden apróságra – sőt adott esetben bravúrgyőzelmekre is – szükségünk van ahhoz, hogy ott legyünk az Eb-n. Ami összességében bizakodásra adhat okot a selejtezősorozattal kapcsolatban, hogy az utolsó három meccsen egyre javuló formát mutatott a csapat, és az utolsó körben az olaszokat is sikerült legyőznünk idegenben – ami olyan skalp, amelyet magyar férfiválogatott nem sűrűn tud begyűjteni. Ezt megelőzően legutóbb 2008-ban, Szolnokon sikerült megverni az olaszokat, s az a győzelem immár 17 éve történt.

– Időközben a korábbi alapemberek közül Hanga Ádám, Keller Ákos és Eilingsfeld János is visszavonult a válogatottságtól, ami figyelembe véve, hogy mindhárman jócskán harminc év fölött járnak már, bizonyos szempontból várható esemény is volt. Ilyen szempontból egy generációváltás előtt van a válogatott. Milyen perspektívát lát a fiatalokban, a feltörekvő generációban?

– Ami ugyancsak örömtelinek bizonyult, hogy a hiányzók miatt az utolsó két selejtezős meccsen, Izland és Olaszország ellen

Mindkettejük előtt még sok-sok év állhat a válogatottban. Mindeközben az utánpótlásban is látok ígéretes korosztályokat, illetve egyénileg nagy tehetségeket.

– Mit várhatunk például idén a fiúválogatottaktól a nyári B-divíziós korosztályos Eb-ken?

– Az U16-osokhoz mindenképpen nagy reményeket fűzök, ugyanakkor nem szabad nagyon korán hatalmas ígéretnek kikiáltani senkit, ezáltal túl nagy elvárásokat támasztani a fiatalok felé. Ha egy korosztályt nagyon reménytelinek gondolunk, az sajnos nem mindig párosul kiemelkedő eredménnyel az Eb-ken. És, ha adott esetben jól is szerepelünk, ezek csupán részsikerek.

Jellemzően korosztályonként csupán egy-egy srácból lesz majd stabil élvonalbeli játékos. Azt szoktam mondani: fontosak az utánpótlás Eb-ken elért helyezések, és bizonyos tekintetben előre is vetítik, hogy a jövőben mit várhatunk a nagyválogatottunktól, de az eredmények önmagukban nem mutatják meg a teljes képet.

– Akkor az eredményeken túl mégis miben mérhető, hogy hol tart az utánpótlásunk?

– Nyilván azért dolgozunk, hogy a fiúválogatottjaink évről-évre előrelépjenek, és újra legyen A-divíziós csapatunk, viszont azt is tudomásul kell venni, hogy

Az utánpótlás-válogatottakban zajló munka elsődleges célja, hogy 13-14 éves korban azonosítsuk a tehetségeket, és az ő pályafutásukat kiemelten végig kövessük és támogassuk egészen 20 éves korig bezárólag. A nevelőklubokkal közösen kell meghatároznunk, hogy milyen technikai és erőnléti képzést, illetve posztspecifikus felkészítő programot adunk az adott fiatalnak. Egyáltalán nem mindegy, hogy a játékost milyen pozícióban, szerepkörben játszatják a klubjában, valamint hogy milyen ütemben építik be a felnőttcsapatba. Ezek mentén folyamatos partneri együttműködésre van szükség az egyesületekkel.

– Áttérve a női szakágra: a felnőtteknek – a férfiakhoz hasonlóan – szintén nem jött össze az Eb-kijutás, illetve tavaly az U20-asok is kiestek az A-divízióból. Mennyire aggasztó jelek ezek? Nem lenne elvárható a lányok esetében, hogy a magyar válogatott – legyen szó felnőtt, vagy éppen korosztályos nemzeti együttesről – rendre ott legyen Európa tizenhat legjobb csapata között?

– Alapvetően egyetértek.

Ennek fényében a felnőttek szereplése most mindenképpen csalódást keltő. Kudarcok azonban rendre elő szoktak fordulni a sportban, emiatt nem kell, hogy most a kardunkba dőljünk. A négy évvel ezelőtti Eb-re sem jutott ki a csapatunk, majd a következő Eb-n negyedik lett, és soproni selejtezőn hajszálnyira voltak a lányok attól, hogy kiharcolják a párizsi olimpiai szereplést. Most a feladat az, hogy azonosítsuk a problémákat, és azokat kijavítsuk. Nem szomorkodhatunk sokáig, mert egy év múlva vb-selejtezők következnek, amelyeket ha sikerrel vennénk, akkor

Szóval, ott van előttünk egy nagyon szép kihívás, s azt hiszem, ennél nagyobb motiváció, minthogy vb-n szerepelhet, senkinek nem kell.

– És hogyan látja a tavalyi kiesés után most a B-divízióban szereplő U20-as válogatott helyzetét?

– Egyértelmű, hogy idén szeretnénk rögtön visszajutni, és erre minden esélye meg is lesz az U20-as csapatnak a miskolci Eb-n. Ugyanakkor azt is érdemes látni: a fiúkhoz képest a lányok sokkal korábban érnek, így az utánpótlástornák közül az U20-as Eb-nek van a legkisebb szakmai értéke. Azok a 19-20 éves játékosok, akik igazán kiemelkedő képességűek, már jó eséllyel a felnőttválogatottat erősítik, az utolsó igazán komoly megméretés az U19-es világbajnokság szokott lenni.

és nem is egyszerű az egyes válogatottak programját összhangba hozni, lesznek olyan játékosok, akik több eseményen is érdekeltek lesznek. Az elmúlt öt-tíz évben a lányok elkényeztettek minket a jó eredményekkel, és ezzel nagyon magasra tették a lécet. Lehet, hogy az elmúlt egy-két évben elmaradtak az igazán kiemelkedő sikerek korosztályos szinten, de én alapvetően bizakodó vagyok, nem látom úgy, hogy komoly aggodalomra lenne ok a női utánpótlásban.

– Májusban lesz két éve, hogy megválasztották a szövetség elnökének. Melyik az az utánpótlást érintő terület, amelyen a legtöbb dolga volt ebben az időszakban?

– Azt vallom, mindig lehet, sőt kell is javulni minden területen. Azt például szomorúan tapasztaltam, hogy

Korábbi játékosként bátran mondhatom: a válogatottságnál magasztosabb és megtisztelőbb dolog egyszerűen nem létezik a sportban. Azt gondolom, a sportszervezeteknek komoly felelőssége van abban, hogy milyen értékek mentén nevelnek egy játékost, nemcsak a technikai, taktikai, fizikai képzettség terén, hanem emberként is. Nem állítom, hogy általános a probléma, de többször találkoztunk vele.

(Kiemelt képen: Báder Márton Forrás: MKOSZ)