Alpesi sí: Bányai Attilán kívül is akadnak ígéretes fiatalok a hazai utánpótlásban
A magyar alpesi sízők szövetségi kapitányával, Szepesi Bertolddal beszélgettünk a sportági utánpótlás helyzetéről. Méghozzá annak apropóján, hogy Bányai Attila a junior-vb-k történetének legjobb magyar helyezését érte el azzal, hogy 12. lett a tarvisiói korosztályos világbajnokságon.
Mint arról beszámoltunk, sporttörténelmi magyar szerepléssel ért véget a juniorkorú alpesi sízők olaszországi világbajnoksága, ugyanis Bányai Attila szuper-óriásműlesiklásban az előkelő 12. helyezést szerezte meg Tarvisióban, s ezzel a korosztály 1982 óta íródó vb-történetében a legjobb magyar eredményt sikerült elérnie a 19 éves fiatalnak. Jól jelzi, hogy Bányai milyen kiemelkedően teljesített, hogy kizárólag a legnagyobb sínemzetek képviselői előzték meg: csupán három-három svájci és német, két norvég, illetve egy-egy osztrák, francia és amerikai versenyző volt jobb Attilánál.
„A szuper-G egyike a nagy klasszikus versenyszámoknak, szóval azzal, hogy ebben sikerült ilyen nagyszerű helyezést elérni, tényleg hatalmas tettet hajtott végre – kezdte az Utánpótlássportnak Szepesi Bertold, a magyar alpesi síválogatott szövetségi kapitánya. – Azt tudni kell, hogy a futam előtti napon rangsorolják a versenyzőket a korábbi eredményeik alapján, és ezen a listán Attila a huszadik helyre került.
A toptízes eredmény egyébként azzal is járt volna, hogy felkerültünk volna a Marc Hodler Trophy tabellájára, amely alapvetően egyfajta nemzetek közti összevetés. Ezen a táblázaton minden egyes toptízes helyezés után pontokat szereznek az országok. Idén Ausztria bizonyult a legjobbnak, és összesen tizenkét országnak sikerült pontot szereznie."
Bányai Attiláról már nem először hallhatunk sikerei kapcsán. A 2005-ös születésű versenyző még a két évvel ezelőtti, olaszországi EYOF-on robbant be a köztudatba, amikor is bravúros teljesítménnyel aranyérmet nyert szuper-óriásműlesiklásban, ráadásul ugyanezen a tarvisiói helyszínen, amelyen legutóbb a junior-vb-n is remekelt.
„Egyértelműen jó irányba halad a karrierje. Az EYOF-fal és az ifjúsági olimpiával ellentétben a junior-világbajnokságon való jó szereplés már sokkal inkább mérvadónak tekinthető a sportágunkban.
Attila pillanatnyilag már ebbe a kategóriába tartozik. Azt tudni kell, hogy Attila még jövőre is utánpótláskorú lesz, így még 2026-ban is indulhat a junior-világbajnokságon. Bízunk benne, hogy egy év múlva akár az idei kiváló szereplését is sikerülhet majd felülmúlnia."
A szövetségi kapitány elmondta, Bányain kívül is akadnak reményteli fiatalok a hazai utánpótlásban. Jelenleg a fiúszakágban erősebb a felhozatal.
Idén sajnos neki a korosztályos vébén neki nem jött ki a lépés a kedvenc számában, de például az óriásműlesíklásban ennek ellenére is helytállt. A százharminc indulóból ötvenharmadik lett az U21-esek között, méghozzá úgy, hogy a mezőny legalább felét nála két-három évvel idősebbek alkották. Ilyenkor a vébén egyébként a fiatalabbakat, az U18-asokat külön is szokták értékelni, s ebben az összevetésben Schneider Milán és Major Noel is a legjobb tízben végzett – ami ugyancsak örömteli. Vass Dániel még szintén juniorkorú marad jövőre, és azt hiszem. tőle is várhatunk majd jó eredményeket nemzetközi szinten. A mostani serdülők, U16-osok közül jövőre Szabó Zénó és Verőcei Ákos is fellép a juniorok közé, és úgy látom, hogy mindketten sokra hivatottak.
hiszen ebben a korosztályban indul el abban a formájában a nemzetközi szövetség, a FIS versenyrendszere, amellyel aztán felnőttszinten is találkozhatunk.
A leányszakágban most várjuk, hogy a tehetségek beérjenek az alsóbb korosztályokból, mivel a junioroknál jelenleg kisebb űr látható. Ebben a szezonban sajnos viszonylag sok volt a sérülés a leány versenyzőinknél, illetve alapvetően a merítési lehetőségeink is jóval szűkebbek, mint a fiúknál. Az látszik, hogy a lányokat nehezebb becsábítani az alpesi sízés világába.
Azon vagyunk, hogy megadjuk a fiataloknak a szükséges támogatást, illetve türelmet ahhoz, hogy fejlődni tudjanak."
A hazai ígéretes fiatalok szinte egytől egyig Ausztriában készülnek.
így a versenyzőink többsége jellemzően Ausztriába szokott kijárni. Bányai Attila egyébként eltöltött két évet egy franciaországi bentlakásos iskolában, viszont ettől az évtől most már ő is Ausztriában folytatta, és jelenleg Grazban él
– avatott be Szepesi Bertold. –
Ráadásul a folyamatos éghajlatváltozás is nehezíti a dolgunkat, mert Európa-szerte szinte mindenütt rövidebbek és enyhébbek a telek. Emellett jóval szélsőségesebbé is vált az időjárás. Csakhogy egy példát említsek: Kaliforniában az elmúlt években nemcsak erdőtüzek a jellemzőek, hanem a méteres havak is a januári-februári időszakban – amihez pedig értelemszerűen nincsenek hozzászokva az ott lakók. Eközben az is tapasztalható, hogy a síszezon egyre inkább kitolódik: a nagy havazások csak november-december környékén kezdődnek, és március-áprilisig egészen jó havak vannak az ausztriai pályákon.
Az alapokat pedig jól megtanulhatják a kicsik ezeken a helyeken.
Eközben az is látszik, hogy Európában egyre több helyen nyílnak fedett sípályák, így például most már Németországban, Belgiumban és Litvániában is üzemel ilyen sícsarnok. Reméljük, idővel egy hozzánk közelebb eső országban is épül egy hasonló létesítmény, és akkor akár egész évben lehetne gyakorolni."
És vajon láthatunk-e majd magyar alpesi sízőt a jövő évi, milanói-cortinai téli olimpián?
A nőknél várhatóan Tóth Zitát láthatjuk majd Cortina d'Ampezzóban, a férfiaknál azonban már nagyobb a tülekedés a helyért. Egyébként még az sem lehetetlen küldetés, hogy egy-egy helyett akár két-két kvótánk legyen."
(Kiemelt képen: Bányai Attila Fotó: Tumbász Hédi/Magyar Sí Szövetség)
