Az akadémiák önmagukban nem tudnak csodát tenni
Hatékonyak a kiemelt futballakadémiák? Jól működik a rendszer, amelyet 2020 óta rengeteg kritika ért? Megvizsgáltuk az elit nevelőklubok helyzetét, valamint kíváncsiak voltunk Simon Miklós véleményére is, aki szakmai vezetőként hosszú éveket töltött előbb a Honvéd, majd rövidebbet a Diósgyőr fiataljainak képzésével.
Öt éve, 2020 januárjában hirdette ki a kormány az államilag elismert sportakadémiák listáját. Kezdetben a labdarúgás mellett kézilabdában és kosárlabdában jöttek létre akadémiák, a futballban az utánpótláselitbe sorolt tíz klub listája a mai napig nem változott:
Meg kell jegyezni az akadémiákkal kapcsolatban, hogy
a Vasas és a Kisvárda a másodosztályban a fejutásért harcol, a Budapest Honvéd ugyanott küzd a bennmaradásért, míg a Szombathelyi Haladás az NB III Észak-nyugati csoportjában kieső helyen áll…
Az MLSZ képzési struktúrája egyébként úgy épül fel, hogy ideális esetben a gyerekek a grassrootsból, a körzetközponton, majd a tehetségközponton át jutnak be valamelyik akadémiára. Ez persze csak a mintapálya, sok fiatal játékos nagyobbakat ugrik, vagy eleve valamelyik államilag kiemelt intézmény preakadémiáján nevelkedik, és nem kell váltania, hanem átvehetik automatikusan az idősebb korosztályokban.
A felsorolás alapján nem biztos, hogy szemet szúr, de térképen ábrázolva feltűnővé válik, hogy
A Debrecen-Budapest-Szombathely tengely alatt nincs akadémia, így a 2024. január 1-jei adatok alapján a 157 ezer fős Szegedről vagy a 140 ezres Pécsről is elég nehezen megközelíthetők a hazai utánpótlás csúcsintézményei. A baranyai megyeszékhelyről a leggyorsabban a kispesti Magyar Futball Akadémiát lehet elérni, a Google térképe szerint mintegy 2 óra 18 perc alatt teljesíthető a táv. A szegediek szintén a Honvéd bázisára utazhatnak a leggyorsabban, ám nekik csak a jóval kedvezőbb, mindössze 1 óra 36 perces autózást kell vállalni azért, hogy akadémiát lássanak.
Az akadémiák (feketével) alatt lévő tehetségközpontok (rózsaszínnel) eloszlása már jóval egyenlőbb, az ország mind a tizenkilenc megyéjébe jutott legalább egy, nem beszélve a körzetközpontokról, amelyekből lényegében bármelyik település környékén lehet találni.
Miután felmértük, az akadémiák földrajzi helyzetét, érdemes a nevelőmunka hatékonyságát, valamint a korosztályos csapatok sikerességét is megvizsgálni.
Előbbire az MLSZ néhány évvel ezelőtt létrehozta a produktivitási indexet, amely azt mutatja meg, hogy mennyi időt – és milyen szinten – töltenek pályán azok a labdarúgók, akik az adott klub utánpótlásában nevelkedtek. Tehát minél erősebb bajnokságban minél többet játszik a futballista, annál több pontot – és pénzt – gyűjt a nevelőklubjának (vagy nevelőklubjainak).
a felcsútiaknak az isztambuli Galatasarayban szereplő Sallai Roland gyűjtötte a legtöbb pontot, aki 6,7 évet játszott a klubban. A második helyen, alig lemaradva a Győri ETO áll: leginkább a Premier League-es Bournemouth-ban remeklő Kerkez Milos, a török Rizesporban légióskodó, Mocsi Attila, valamint a Puskás Akadémia kapusa, Pécsi Ármin képzése volt kifizetődő a Rába-parton. A harmadik helyen az MTK áll, a kék-fehérek Kata Mihály, Schäfer András, Bolla Bendegúz és Balogh Botond után kapják a pontok zömét. És mindenképpen érdekesség, hogy a negyedik helyen a Szoboszlai Dominikot – és Bollát – nevelő székesfehérvári Főnix-Gold áll. A további, akadémiaként működő klubok helyezése a következő: ötödik az Illés Akadémia, hatodik a Honvéd, hetedik a Diósgyőr, nyolcadik a Ferencváros, kilencedik a Vasas, tizenegyedik a Debrecen és tizennegyedik a Kisvárda.
Az elmúlt három évad összesített tabellája pedig így fest:
| 1. | Puskás Akadémia |
| 2. | Győri ETO |
| 3. | Budapest Honvéd |
| 4. | MTK Budapest |
| 5. | Illés Akadémia |
| 6. | Vasas |
| 7. | Ferencváros |
| 9. | Diósgyőr |
| 11. | Debrecen |
| 18. | Kisvárda |
A korosztályos bajnokságokban szereplő akadémiai együttesek sikerességét a dobogós helyezések alapján mérhetjük, hozzátéve, hogy az utánpótlásedzők zöme hangsúlyozza, elsősorban nem az eredményességre, hanem a fejlődésre törekszenek.
A 2020 óta befejezett négy évad dobogósait gyűjtöttük össze három évjárat (U19, U17, U16) kiemelt csoportjából. Az összesen 36 dobogós helyből 34-et valamelyik államilag elismert akadémia együttese szerezett meg. A legtöbb érmet a Puskás Akadémia fiataljai nyerték: öt aranyat, két ezüstöt és egy bronzot. Az éremtáblázat második helyén a Budapest Honvéd végzett két első, két második és egy harmadik hellyel, míg a Vasas két bajnoki címmel, egy ezüsttel és egy bronzzal a harmadik a rangsorban. A Debrecen négyszer állhatott dobogóra a vizsgált korosztályokban – egy arany, négy bronz –, a Ferencváros és a Kisvárda háromszor, az Illés Akadémia pedig egyszer. A 2023/24-es produktivitási rangsortban élen záró Győri ETO és a Diósgyőr a legutóbbi négy kiírásban a vizsgált három korcsoportban egyszer sem végzett a legjobb három között.
Kíváncsiak voltunk, mit gondol Simon Miklós pro licences edző – aki a Magyar Futball Akadémia szakmai igazgatója volt, valamint a DVTK Akadémiát vezette 2025 januárjáig –, hogyan érdemes mérni az akadémiák sikerességét.
„Szerintem nem lehet egyetlen mutató alapján rangsort állítani. Eltérő felfogásban működnek az akadémiák, ezért gyakran nem szerencsés, csak egy aspektust figyelembe venni.
Persze ez is lehet csalóka, mert vannak olyan labdarúgók, akik idő közben akadémiát váltottak.”
Kiemelte, hogy a jobb lehetőségek, valamint a humán erőforrás minőségi és mennyiségi fejlődése miatt ma már nem csak a legígéretesebb játékosokra tudnak koncentrálni az akadémiák.
„Nagyon előremutatónak tartom, hogy kettőskarrier-programok működnek az akadémiákon, amelyek elsősorban azoknak fontosak, akik nem lesznek profi labdarúgók. A húszfős korosztályos keretekből általában négy-hat játékos jut el arra a szintre, hogy felnőttként a futballból éljen. A többieknek is adni kell valami, ezért akár egyetemekkel is együttműködve sportpszichológiai, dietetikai, erőnléti képzést biztosítanak az akadémiák, sokakat pedig később szakemberként alkalmaznak is a csapat körül. Továbbá fontos feladat, hogy a gyerekeket egészséges életmódra, megfelelő táplálkozásra és társadalmi felelősségre neveljék.”
Simon úgy véli, az akadémiának és a felnőttcsapatnak szorosan együtt kell dolgoznia.
Diósgyőrben pedig multisportklub működik, amelyben szintén ugyanabba az irányba tart az NB I-es alakulat és az akadémia vezetése is. Tehát szükséges az egységes gondolkodás és az identitás, valamint a klubfilozófia képviselete.”
Ha már Honvéd, rákérdeztünk, mit gondol, a csapat jelenlegi állapotának mennyi köze van az akadémiai képzés színvonalához, jogosak-e a klub utánpótlás-nevelését ért kritikák.
„Nagyon sok minden vezethetett ide, természetesen a képzés is ezek között van. Jelen pillanatban kevés a Honvéd-nevelés az első csapatban, van egy olyan helyzet, amely átírta vagy átírhatja a klub filozófiáját. Valamint az sem segít, ha az adott klub vagy akadémia sűrűn vált irányt, és nincs folytonosság. Szerintem azt kell látni, hogy az akadémia önmagában nem tud csodát tenni. A klub második csapatában már tizenhat éves kortól be tudnak mutatkozni a gyerekek, és tapasztalatot gyűjthetnek. Amint azt kinövik, sokan elmennek kölcsönbe – akár külföldre is – a minél több játéklehetőség és az új kihívások érdekében. Ez az időszak rendkívül érzékeny, és ha a klub nem jól menedzseli, akkor évekre megtorpanhat a fejlődés, megakadhat a pályafutás.
A lehetséges buktatók sora itt még nem ér véget.
„Az átmenet sok összetevőn múlik, ez az egyik legnehezebb kor: például egy családi tragédia vagy szakítás is visszavetheti a karriert. Láttunk ilyet, és persze a klubnak segítenie kell ilyenkor, de az nem mindig elég.”
Az akadémiákról sokakban élhet a központosított intézmények képe, ám Simon elmondása alapján ez nem így van.
Nem kötelezettségként élik meg azt, hogy a Nemzeti Sportügynökség égisze alá tartozó Labdarúgó Módszertani Központ a felügyelő szerv, hanem lehetőségnek tekintik a képzési és mentori programokat, előszeretettel használják a különböző mérésekre, adatrögzítésekre alkalmas eszközöket, szoftvereket. Vannak olyan meghatározott objektív szempontok, amelyek alapján az akadémiáknak dolgozniuk kell, ezek adnak gerincet a működéshez, de ezen túl
Felvetettük, hogy Dél-Magyarországon egyáltalán nincs akadémia, Simon szerint viszont ez nem tragédia.
„Volt olyan kollégám, akit szerettem volna elhívni akadémiára dolgozni, de azt mondta, hogy inkább maradna a tehetségközpontban, mert olyan jók a körülmények ott is. A ma működő struktúrában már nem tudom elképzelni, hogy amiatt elkallódjon egy kiemelkedően ügyes gyerek, mert nem veszik észre. Nem feltétlenül probléma, ha valaki nem akadémián nő fel, nagyon színvonalas szakmai munka folyik a tehetségközpontokban is, azonban, ha a tehetséges gyerek minél jobb társakkal között edz, valamint folyamatos kihívás elé van állítva, akkor kapja a legtöbbet a fejlődése érdekében.”
(Kiemelt képünk forrása: Öltözik a Puskás Akadémia fiatal játékosa Forrás: Puskás Akadémia)
