Zsoldos András: Amikor visszatértem az utánpótlásba, újra kellett tanulnom az edzősködést

A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben január elején indított, Mestermunka című sorozatunkban az utánpótlásedzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz. Ezen a héten Zsoldos András kosárlabdaedzőt mutatjuk be, aki az NB I-ben négy magyar bajnoki címet szerzett, illetve szövetségi kapitányként is tevékenykedett, ugyanakkor a felnőttsikerek után mintegy másfél évtizeddel ezelőtt az utánpótlás-nevelésben találta meg a számítását: előbb a korosztályos válogatottak élén, majd a Budapesti Honvéd akadémiájának szakmai igazgatójaként.

Azon rendkívül sikeres edzők egyike Zsoldos András, aki eredményes játékos-pályafutás után vált remek trénerré, sőt a hazai férfi kosárlabdasport egyik legsikeresebb edzőjéről beszélhetünk a személyében. A sportággal való kapcsolata kilencéves korában indult, méghozzá a KSI-ben.

„Akkoriban nagyon komoly felvételi procedúrán kellett átesni, hogy valaki bekerüljön a KSI-be – mondta Zsoldos az Utánpótlássportnak. – Kosárlabdázónak jelentkeztem, és hálistennek sikerült is bekerülnöm oda, majd ott is ragadtam.

Nem indultam nagy tehetségként, gyerekként sok kudarc élmény is ért, de kitartottam, és megérte. Mindent egybevéve, jó érzéssel gondolok vissza a KSI-s időszakra, nagyon szép emlékeket őrzök azokból az évekből.”

Az első években a kosárlabdasport alapjait olyan nagynevű szakemberektől tanulhatta meg, mint Haris Ferenc, Bild Katalin és a később az Ajax labdarúgócsapatánál erőnléti edzőként világraszóló sikereket elérő Jámbor László. Felnőttkarrierje során megfordult a Vasas Izzóban, a Budapesti Honvédban, illetve a Tungsramban is (amely a korábbi Vasas Izzó utódja volt, csak immár új néven). Kétszeres bajnokként és 96-szoros válogatottként 1991-ben hagyott fel a játékkal. Elmondása szerint nem tervezte, hogy majd edzőnek áll, azonban az élet mégis így hozta, hogy ezt a pályát választotta.

„Érettségi után a Vendéglátóipari Főiskolát végeztem, de ebben a szakmában egyetlen percet sem dolgoztam, mivel a diplomázást követően profi játékos lettem. Viszont nem akartam belekényelmesedni ebbe a helyzetbe, így Moss Laci barátommal – aki jelenleg az Eötvös József Gimnázium igazgatója, annak idején együtt játszottunk a KSI-ben, majd a Tungsramban is – közösen beiratkoztunk volna a TF-re.

És mégis kik voltak a legmeghatározóbb edzői, akiktől a legtöbbet tanulta játékosként?

Sok benyomás és impulzus ért az évek alatt, amelyekből mindig igyekeztem leszűrni és átemelni a hasznos dolgokat.

Ez a mentalitás hajtott engem. Rengeteget dolgoztam, mindig a precizitásra törekedtem minden téren. Folyton agyaltam, gondolkoztam, hogy min lehetne javítani, hogyan tudnám jobbá tenni a csapatot.

Visszatekintve úgy érzem, rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, mert sokszor voltam úgy az edzői pályafutásom során, hogy szimplán csak jókor voltam jó helyen. Nyilván, aztán élni is kellett az adódó sansszal, hogy utána az embert újból megtalálja a következő jó lehetőség. Az említett serdülőcsapat nem sokkal később az Olaszországból hazatért, nagy tapasztalatokkal bíró Tóth Lajos mellett már másodedző lettem a Tungsram felnőttcsapatanál. Ráadásul sok munkalehetőséggel, mivel fiatal edzőként Tóth Lajos a csapat felkészítését szinte teljes egészében rám bízta, én tartottam az edzéseket, míg ő meccselt a bajnokikon.

Miután 1992-ben egyesült a Tungsram és a Honvéd kosárlabda-szakosztálya, Zsoldos is átkerült a Honvédhoz, és Mészáros Lajos mellett másodedzőként dolgozott. Az első két évben egyaránt bajnoki címet ünnepelhetett segédedzőként, majd átvette a vezetőedzői posztot, és újabb két aranyérem jutott el a piros-fehérekkel. A 2000-s évek közepén aztán Pakson ért újra a csúcsra, és az ASE-val újabb két bajnokságot, illetve egy Magyar-kupát is nyert. Ezzel párhuzamosan tíz hónapig irányította a felnőtt férfiválogatottat is.

Kivételes helyzetben voltak ezekben a klubokban. Nem véletlen, hogy ezekből a csapatokból több játékossal is, így például Mészáros Zalánnal, Sitku Ernővel és Nagy Zoltánnal is szoros emberi kötelék alakult ki köztünk. Nagy harcokat vívtunk meg együtt, és annak pedig külön örülök, hogy többen közülük aztán a sportágban maradtak, és edzőként, szakvezetőként dolgoznak a magyar kosárlabda sikeréért.”

A felnőttek között elért szép eredmények után Zsoldos András 2010 és 2013 között előbb az U20-as, majd U18-as válogatott kispadján is megfordult, valamint közben 2011-ben vette át szakmai igazgatóként a Budapesti Honvéd Kosárlabda Akadémia vezetését (majd az elmúlt években már szakmai igazgatóhelyettes volt a hivatalos pozíciója). A 14 évvel ezelőtt megkezdett folyamat eredményeként a fővárosi piros-fehérek az elmúlt évadban ismét a csúcsra értek, és 1993 után nyertek újra korosztályos bajnoki címet, méghozzá rögtön kettőt is, az U20-as és U16-os korosztályban.

„Az NB I-ben az idő tájt már nem találtam meg a motivációt, és inkább arra gondoltam, hasznosabb lehetek, ha fiatalokkal foglalkozom.

Teljesen más szakma utánpótlásedzőnek lenni, mint felnőtteket, profikat irányítani. Sokkal felelőségteljesebb és hálásabb feladat fiatalokkal dolgozni. Ráadásul ha az edző keze közé még kiemelkedő tehetségek is kerülnek, akkor pedig különösen élvezetes és fantasztikus dolog technikailag és fizikailag felépíteni őket, és végig kísérni a pályájukat. Lassabban, mint eredetileg terveztem, de szép lassan elindultunk felfelé a Honvéd akadémiájával, idővel javultak az eredmények, és egyre több ígéretes játékost sikerült kinevelni.

Hiába szerettem volna pár év alatt újra felvirágoztatni a Honvéd utánpótlását, és a hagyományokhoz méltó polcra visszajuttatni a klubot. Az elmúlt másfél évtizedben rögös utat jártunk be, amíg eljutottunk napjainkig. A játékosok mellett új minőségi edzőket is kellett kinevelni, és a szakmai munka színvonalának emelkedésével párhuzamosan lépdeltünk felfelé a ranglétrán eredmények terén is. A Honvéd akadémiáján szinte kizárólag fiatal magyar edzők dolgoznak. Nem azért, mert szerintünk a külföldiek nem megfelelőek. Azt vallom, hogy hazai szakemberekre van szükség, az szolgálja a sportágunk fejlődését itthon. A magyar edzők ugyanolyan rátermettek és tehetségesek, mint például a délszláv trénerek. A legfontosabb, hogy a mi edzőink is folyamatosan képezzék magukat, szomjazzák az új dolgokat, és gyarapítsák a tudásukat.

Sokszor meg is kaptam, hogy túlságosan kritikus vagyok, ugyanakkor valójában csak annyira vagyok kritikus másokkal, mint amennyires saját magammal vagyok. Talán, ez szolgálhat a mentségemre." 

És a felnőttszinten elért hangos sikerek után vajon mégis mi jelenti az igazi örömöt utánpótlásedzőként?

„Nagyon egyértelmű választ tudok erre adni. Az edző persze mindig örül annak is, ha sikerült a csapatának megnyernie az adott meccset, de ezek csupán részsikerek, amelyek nem is feltétlen mérvadóak. Azt kell megnézni: vajon minek köszönhetően sikerült győzni a meccsen?

A 65 éves szakember a szakmai háttérmunkát egészen tavaly áprilisig, a nyugdíjba vonulásáig irányította a Honvéd akadémiáján. Jelenleg a klub mentoredzőjeként dolgozik, illetve emellett már hosszú évek óta a Testnevelési Egyetem edzőképzésében oktatóként is tevékenykedik.

„Sokat kaptam ettől a sportágtól, amelyből igyekszem minél többet visszaadni.

Rendre kiértékelem a korosztályos csapatok meccseit, és a fiatal kollégákkal átbeszéljük a tanulságokat. Az mindenképpen pozitív, hogy kikérik a véleményemet, és többé-kevésbé adnak is a szavamra. Remélem, hogy ezzel valóban hozzá is tudok tenni a játékosok fejlesztéséhez.”

(Kiemelt kép forrása: Budapesti Honvéd)