Hegedüs Csaba: Nemcsak erős, hanem gondolkodó birkózókat szeretnénk nevelni

A korábbi szövetségi kapitánnyal és sportági elnökkel, az olimpiai bajnok Hegedüs Csabával, a honi birkózósport legendás alakjával beszélgettünk a hazai utánpótlás helyzetéről.

A mai formájában 2021 szeptemberében kezdte meg működését a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia, amelyen három és fél évvel ezelőtt a csepeli bázison elindult az első olyan tanév, amelyben már teljes létszámmal (akkor 87 fiatal versenyzővel, manapság már a százat is meghaladja ez a szám) elrajtolt a képzési program. Azt tudni kell, hogy a KIMBA alapvetően nem önálló klubként, hanem tehetségközpontként működik. A fiatalok nem igazolnak az akadémiára, hanem meghagyják őket a saját klubjuk színeiben versenyezni, miközben a központi képzésben igyekeznek nekik olyan pluszt adni, amellyel szintet léphetnek, fejlődhetnek. Mivel a birkózás egy partnerigényes sport, így különösen fontos, hogy a legjobb hazai versenyzők minél többet tudjanak együtt készülni.

Arra voltunk kíváncsiak:

Erről azt a Hegedüs Csabát – München olimpiai bajnokát, a hazai birkózósport ikonját – kérdeztük, aki a KIMBA elődjének tekinthető Mr. Tus-sportiskolát 2001-ben megalapította és útjára indította. Az első itthoni központi nevelőműhelyből olyan későbbi klasszisok kerültek ki, mint az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Lőrincz Tamás, az olimpiai és vb-ezüstérmes, Eb-győztes Lőrincz Viktor, az olimpiai bronzérmes Módos Péter és a világbajnok Korpási Bálint. A felsoroltak ma már egytől egyig az akadémián és/vagy a válogatottnál dolgoznak edzőként.

„Talán szerénytelenül mondhatom, hogy egykoron a Mr. Tus-iskolával sikerült megreformálnunk az itthoni képzést mind felépítésében, mind szellemiségében – kezdte az Utánpótlássportnak az ex-szövetségi kapitány, a sportági szövetség korábbi elnöke. –

Rögeszmeként jelent meg ez a mondat újra és újra a fejemben, és a Mr. Tusban ezt a felfogást a gyakorlatba is sikerült átültetnünk. Ugyanakkor a kemény munka mellett még azt is vallom, hogy a gyerekekkel egyénileg, hozzájuk érzelmileg is kötődve kell foglalkozni, ugyanis csak így lehet a felkészülésüket, a fejlődésüket megfelelő módon segíteni. Azt gondolom, ha a kétezres évek elején nem indítjuk el a Mr. Tus-sportiskolát, jókora űr keletkezett volna a magyar birkózósportban, és a fent említett kiválóságok nem tudtak volna ilyen magasságokba jutni.

Ha nemzetközi összevetésben, más országokkal összehasonlítva vizsgáljuk, az utánpótlásunk tényleg kiemelkedően teljesít az elmúlt években. Kötöttfogás mellett most már a női szakágban is közelítjük a világ élvonalát, ami mindenképpen biztató. A tehetségekből nincs hiány idehaza, azt abból is látjuk, hogy az utánpótlás-világversenyeken rendre jó néhány érmet nyerünk. Ugyanakkor ezek csupán részsikerek, ebben a korban az eredmények még zárójelbe teendők, ugyanis a fő cél, hogy felnőtt klasszisokat neveljünk belőlük.”

A 76 éves szakember jelenleg nagykövete és szakmai főtanácsadója a Kozma-akadémiának, amelyet éppen az a Lőrincz Tamás vezet szakmai igazgatóként, aki egykoron Hegedüs Csaba tanítványa volt a Mr.Tus-iskolában.

„Nagyon jó viszonyt ápolunk, és folyamatosan konzultálok vele és az edzőkkel is a szakmai munkát illetően, valamint igyekszem őket tanácsokkal, iránymutatással ellátni, ha arra van szükség.

Nem érzem úgy, hogy nekem szakmai fölényem lenne a titulusomnál fogva, hanem mint egy fogaskerék a gépezetben, én is próbálom kivenni a részem a mindennapi munkából. Az edzőkollégákkal baráti viszonyban vagyok, és egy emberként dolgozunk azért, hogy a magyar birkózás eredményességéért – mondta Hegedüs, majd a nevelési hitvallásáról így fogalmazott. –

Bármennyire is egy küzdősportról beszélünk, ahol első ránézésre a fizikai képességek dominálnak, valójában minden fejben dől el. A mai birkózás megköveteli a villámgyors és hatékony gondolkodást. Éppen ezért minden egyes technikai elem begyakorlása és elmagyarázása az alapoktól kezdődik: a gyerekeknek muszáj pontosan tisztában lennie azzal, hogy az adott mozdulatot, fogást miért is csináljak, és az miként válhat az előnyükre. Továbbá az edzéseken kívül is folyamatosan foglalkozunk velük, és rendre előadásokat tartunk nekik, hogy a mai értékvesztett világban képes legyenek látni a célt az út végén. Az a miliő, amit biztosít a KIMBA, az abszolút egyedülálló.”

Hangsúlyozta, minden egyes ember, aki az akadémián dolgozik, átérzi a felelősségét, és a legnagyobb szeretettel csak azért teszi a dolgát, hogy a gyerekek fejlődését elősegítse.

„A sport mellett a gyerekek tanulmányait is nyomon követjük, és éppen emiatt tizenegy iskolával vagyunk kapcsolatban. Az iskolai igazgatóktól pedig rendre kapunk olyan visszajelzéseket, kérdéseket, hogy mégis mit csinálunk a mindennapokban ezekkel a fiúkkal és lányokkal – ugyanis rendkívül tisztelettudóak, megbecsülik a társaikat, és igazi közösségi emberek. Ez utóbbi abban is tetten érhető, hogy bár a birkózás esetén egyéni sportról beszélünk, a versenyeken igazi csapatként viselkednek, és lelkesen szurkolnak a másik sikeréért is. Ez a hozzáállás az esszenciája és alapköve mindannak, amit megkívánunk tőlük.

Ha a gyerekek érzik, hogy szüleik helyett is szüleikként bánunk velük, akkor bizalommal fognak fordulni az edzőik, a nevelőik felé, és sikerülhet kialakítani egy olyan közeget, amelyben ténylegesen értékteremtő munkát tudunk végezni. Nemcsak eredményes versenyzőket, hanem kiváló embereket is nevelve.”

A 2021-es, tokiói olimpián a Lőrincz testvérek révén egy-egy arany és ezüsttel végeztek a magyar birkózók, viszont tavaly Párizsból aztán érem nélkül tértek haza a mieink. De vajon a mostani ígéretes fiatal generáció láttán joggal remélhetjük, hogy Los Angelesben újra lesz magyar dobogós?

Az elmúlt évtizedekben igazán globálissá vált a birkózás. A korábbiaktól eltérően manapság már nem feltétlenül Európa-központú a sportág, az ázsiai és az amerikai kontinens országai brutálisan megerősödtek, és dinamikusan fejlődnek olimpiai ciklusról olimpiai ciklusra.

„Láthattuk a párizsi játékokon is, hogy az irániak, a japánok és az amerikaiak miként taroltak. Emellett a kínaiak, az indiaiak és a koreaiak is előretörtek, és felzárkóztak a szintén rendkívül erős kazahok, kirgizek és üzbégek mellé. Egyfajta stílusváltás történt a mai modern birkózásban, amellyel csak jól felépített, tudatos és szisztematikus munkával lehet felvenni a versenyt. A mai versenyzők olyan fizikai adottságokkal és technikai képzettséggel vannak megáldva, amelynek köszönhetően elképesztően bravúros akciókat láthatunk – amelyek például az én időmben teljes mértékben elképzelhetetlenek lettek volna. Természetesen, mi is igyekszünk ezekből tanulni, és ha új dolgokat látunk máshol, akkor azokat próbáljuk azonnal ellesni, és beépíteni a saját munkánkba is. Ami pozitívum, hogy Európában továbbra is meghatározóak vagyunk, a közép-európai régióban pedig abszolút vezető nemzetnek számítunk.

(Kiemelt képen: Hegedüs Csaba Fotó: Feledi László/KIMBA)