Squash: az első olimpiájára készül a sportág – magyar fiatalok a négy fal között

A 2028-as Los Angeles-i olimpián debütáló sportágak egyike a squash, amelyben kvótaszerzésre is van esélye az első számú magyar játékosnak, Farkas Balázsnak. Kíváncsiak voltunk, hogyan áll a fallabda-utánpótlás, ehhez pedig anya-fia páros volt segítségünkre: Böhm Gabriella, a szövetség elnökségi tagja és juniorfelelőse, valamint Püski Lénárd, a juniorválogatott szövetségi kapitánya világosított fel arról, hol tartanak a magyar fiatalok.

Hatalmas lehetőség előtt áll a világ fallabdasportja, ugyanis a 2028-as Los Angeles-i olimpián első alkalommal szerepel az ötkarikás programkínálatban. A sportág története új fejezethez érkezik, és ezt a javára fordíthatja a squash-közösség: kihasználható a tv-közvetítés adta óriási elérés a toborzásban, növelhető a világbajnokságok és a fontosabb versenyek reklámértéke, illetve új célokat lehet a fiatalok elé állítani, hiszen

Sokak számára új információ lehet, hogy fallabdában az egyiptomiak a legjobbak, nagyjából a kínai asztaliteniszezőkéhez hasonítható a dominanciájuk. Ezt jól illusztrálja, hogy a PSA (Professional Squash Association) férfi világranglistáján a legjobb tíz között öt, az első húszban pedig kilenc egyiptomi játékos található. De nem kell sokáig görgetni ahhoz sem, hogy a legjobb magyar versenyző nevére bukkanjunk: Farkas Balázs jelenleg a 40. helyen áll.

Az olimpiai kvalifikációs rendszer még képlékeny, ám annyi biztos, 32 résztvevővel tervezik a tornát Amerikában. Ha abból indulunk ki, hogy sok sportágban két főben korlátozzák az egy nemzetből indulók számát, Farkas kvótaszerzési esélyei igencsak jók. Tavaly szeptemberben a 24.hu-nak adott interjút az első számú magyar squashjátékos, és felvetette, hogy az olimpia előtti években azok az egyiptomi versenyzők, akik úgy érzik, nincs esélyük bekerülni a legjobb kettőbe hazájukban, szétszóródhatnak a világban, és amerikaiként vagy pakisztániként mégis ott lehetnek Los Angelesben.

Ezt az eshetőséget Püski Lénárd a juniorválogatott szövetségi kapitánya, valamint – édesanyja – Böhm Gabriella, a Magyar Fallabda Szövetség elnökségi tagja és juniorfelelőse sem zárta ki. Utóbbi hozzátette, minden nemzeti szövetség mérlegeli a lehetőségeket, és gondolkodik azon, hogy belevágjon-e a honosításba vagy sem, mert bár szólnak ellene érvek, de senki nem szeretne lemaradni.

A klubvezetők, valamint a szövetség elöljárói is ezen dolgoznak, ám több szempontból sem egyszerű a sportág helyzete. Egyfelől a szülők egy részének nehézséget okozhat, hogy finanszírozza a pályabérlést és az edző díját, hiszen heti öt alkalommal, a napi kétórás tréningek tetemes költséget jelenthetnek. A klubok nagy része üzletileg nem engedheti meg magának azt, hogy a legügyesebb, korosztályos válogatott gyerekeknek olcsóbban – akár ingyen – adja a pályát, miközben a munka után a terembe érkező amatőrök által kifizetett díjakból képesek életben maradni ezek az egyesületek.

A szövetség pedig csak részben tudja segíteni a fiatalokat: az elmúlt években Püski irányításával elindultak a juniorválogatott keretedzései péntekenként a Marczibányi téri City Squash Clubban – amit egyébként Böhm Gabriella vezet.

„Minden pénteken összegyűlünk a Cityben, ami azért is fontos, mert a játékosok ilyenkor tudnak egymással találkozni, és húzzák egymást felfelé. A vidéki gyerekek is gyakran el tudnak jönni, nekik különösen hasznosak ezek az alkalmak, mert többen küzdenek azzal, hogy a mindennapokban nem tudnak megfelelő edzőpartnert találni” – mondta a juniorok kapitánya.

Azt pedig már a korábbi kiváló asztaliteniszező, Böhm tette hozzá, mennyire lényeges, hogy a megfelelő sebességgel és intenzitással találkozzanak rendszeresen a fiatalok.

Püski ezt azzal egészítette ki, hogy a fallabdázók regenerációja hihetetlenül gyors, illetve a mérkőzések közben 180-190-es, néha 195-ös pulzussal teljesítenek a legmagasabb szinten.

Jelenleg egyébként nagyjából hatvan-száz igazolt utánpótláskorú játékos van Magyarországon, a diákolimpián pedig több mint háromszázan indultak, de ott rendeztek külön versenyt az amatőröknek, így az is meg tudta méretni magát, aki csak egyszer-kétszer játszott életében.

Az utánpótlás-nevelésben az említett nehézségeken túl az is kérdés, hogy tudnak-e megfelelő edzőkkel készülni a gyerekek. Mind Böhm, mind Püski leszögezi, a semminél a valami is jobb, tehát ha esetleg egy-egy vidéki klubban olyan edző oktat, aki mindössze megmutatja a helyes mozdulatokat, elmondja a szabályokat, és kicsit tud játszani az érdeklődőkkel, az is fontos. Ám kétségtelen, hogy

Püski szerint a hazai edzőképzés mellett az európai szövetség programjában is érdemes részt venni.

„Nemrégiben végeztem el a European Squash Federation legmagasabb fokozatú tanfolyamát, amely maximálisan a taktikára és a technikára koncentrált, teljes mértékben szakmai volt. Itthon sok egyebet is tanulunk az edzőképzésen, anatómiát, pedagógiát stb., ami szintén fontos, viszont a folyamatos fejlődéshez szerintem nagyon hasznos az EFS programja is.”

A juniorválogatott trénere szerint a kulcs, hogy az edző érti-e a squash lényegét.

„Nekem ezt későn, tizenhat-tizenhét éves koromban mondták el, pedig sokkal korábban kellett volna. Három összetevőre kell a leginkább figyelni: amikor középen, T-pozícióban van a játékos, mennyire látja előre, hová fog érkezni az ellenfél ütése, hogyan ér oda a labdára, és végül miképpen hajtja végre a mozdulatot, illetve a pálya melyik pontjára üti a labdát. Azt tapasztalom, hogy sokan csak az utolsóval foglalkoznak, miközben az első kettő fejlesztésével hatalmasat lehet előrelépni.”

Mint oly sok sportágban, fallabdában is létező jelenség a lemorzsolódás. Böhm megfigyelése szerint, aki a juniorkorosztály (U19) végére nem jut el arra a szintre, hogy nemzetközileg meghatározó játékos legyen, többnyire abbahagyja az élsportot.

„Ez azért is probléma, mert minden sportágnak szüksége van a tömegbázisra. Korábban javasoltuk az európai szövetségnek, hogy rendezzen U21-es Európa-bajnokságot, mivel így talán ki lehet tolni a lemorzsolódás időpontját, meg lehet hosszabbítani az utánpótláséveket, ám egyelőre nem kaptunk pozitív választ e téren.”

Szintén perspektívát adhat a fiatalok számára, hogy

„Én is Amerikába jártam egyetemre, kiváló lehetőség volt ez akkoriban, és egyre inkább megnyílik az út a magyar játékosok előtt, hiszen egyre több kapcsolatunk van ezekkel az intézményekkel. Edzőként persze két oldala van ennek a kérdésnek: szeretném, hogy a játékos jó egyetemre járhasson, ahol még fejlődni is tud, viszont így előfordul, hogy az Eb-re nem tud hazajönni, és ezáltal a magyar válogatott gyengébb lesz. Úgy állunk hozzá, hogy segítjük azt, aki Amerikába szeretne menni, közben pedig törekszünk arra, hogy aki itthon folytatja, az is a lehető legmagasabb szintű felkészítést kapja” – magyarázta Püski Lénárd.

Böhm Gabriella további érdekes szempontot vetett fel, amit bizonyára kevesen ismernek a fallabdával kapcsolatban.

„Erősen a férfiak által dominált sportágról van szó. Nagyon kevés lányjátékos van Magyarországon, de szinte minden európai országban megfigyelhető ez. A korosztályos Európa-bajnokságokon a csapatversenyben nem rendeznek külön számot a fiúknak és a lányoknak. Míg korábban két fiú és egy lány alkotta az együttest, az európai szövetség módosított, és immár két fiú és két lány kell egy csapatba, ami sokaknak erős fejtörést okoz, és hatalmas előnybe kerül az a nemzet, amelynek két erős lányversenyzője van.”

Rákérdeztünk, mi hozhat áttörést a hazai fallabdasportban, mivel tudnának előrelépni az egyébként ígéretes, és az európai mezőny első felébe tartozó fiatalok.

Régóta szükség lenne rá, hogy folyamatosan, a szövetség által üzemeltetett klubban tudjanak készülni a legjobbjaink. Ez a szintlépés éveken belül összejöhet. A mindennapi edzések mellett például a nyári felkészülést is meg lehetne oldani ott. Persze Egyiptommal így sem tudnánk felvenni a versenyt, mivel ott sok iskolában vannak squashpályák. Ez olyan tömegbázist biztosít nekik, amiről mi álmodni sem merünk” – mesélte Böhm.

Gabriellával eljátszottunk a gondolattal, mit jelentene a hazai fallabdának, hogyan lehetne toborzásra használni azt, ha 2028 nyarán Farkas szerepelne az olimpián.

„Megmondom őszintén, ebbe még nem gondoltunk bele ilyen részletesen, de biztosan adná a televízió, és szerveznénk közös meccsnézést ide, a City Clubba. Rengeteg gyerekhez jutna el a squash,

(Kiemelt képünk forrása: Magyar Fallabda (Squash) Szövetség)