Szántai Levente: Nem csak a bajban segít a sportpszichológus

Szántai Levente sportszakpszichológus szerint nincs két egyforma sportolói igény, de az utánpótláskorúaknál az önbizalom és az önértékelés témakörében folyamatosan elkél a szakemberi segítség.

A sikerhez számos út vezethet, de abban a korosztályos élsportolók is egyetértenek, hogy a megfelelő mentális felkészültség nélkül szinte lehetetlen kiemelkedő eredményt elérni. Egy-egy nagy győzelmet követően ma már a legtöbb utánptóláskorú sportoló is az elsők között említi és köszöni meg a sportpszichológusa segítségét.

Kíváncsiak voltunk, hogy a jelen fiataljainak jellemzően milyen területeken van szükségük szakemberi támaszra, és egyáltalán mennyire népszerű a sportpszichológus igénybevétele a tinédzserek körében? A témában az egykori élvonalbeli futballkapus, ma már elismert sportszakpszichológusként tevékenykedő Szántai Levente véleményét kértük ki.

„Szinte minden sportágról elmondható, hogy felgyorsult, fizikálisan dinamikusabbá vált, finomodott a technikai és a taktikai reportoárja, így egyre nagyobb jelentősége van az egyes szakterületi szeleteknek, amelyektől kerek, teljes lesz a sportoló teljesítménye. A sportpszichológus ugyanúgy szolgáltatást nyújt, mint a dietetikus, a gyógytornász, a masszőr vagy akár az erőnléti edző, és fontos része a háttérben dolgozó csapatnak. Az utánpótláskorú sportolók is egyre inkább felismerik ennek a relevanciáját, és jellemzően

hanem azért, mert szeretnék fokozni a teljesítményüket. Tehát már kezdünk kilépni abból a sztereotípiából, hogy annak van szüksége pszichológusra, akinek valamilyen komoly problémája, baja van.”

Szántai szerint szakembere válogatja, hogy ki milyen módon kezdi el a munkát a sportolóval, de azért megvannak az egységes irányelvek.

„Az első lépés a bizalom kialakítása. Kulcsfontosságú, hogy a sportoló egy olyan biztonságos légkörben érezze magát, melyben őszintén beszélhet a problémáiról, terveiről, saját magáról. A sportpszichológust titoktartás kötelezi. És amikor a megfelelő kapcsolódás kialakult a sportolóval, akkor elkezdhetünk a sportpszichológiai technikákkal dolgozni. Minden sportoló egyéniség, így minden egyes igény külön kezelendő. Ezzel együtt vannak olyan témák, amelyek köré több probléma csoportosul. Ilyen például az önbizalom, a teljesítményszorongás és a hibától való félelem kérdése. A fiatal akkor érzi magát elfogadottnak, ha jól teljesít, és ebből adódóan negatív gondolatai támadhatnak. A gyerekeknek több fronton szükséges helytállnia. A sport mellett az iskolában is kötelezettségei vannak és a digitális társadalomban is kihívásokkal néz szembe. A szülő után az edző másodlagos referenciaszemély, ezért lényeges, hogy miként kezeli tanítványát. Amennyiben leértékeli, negatív visszajelzéseket ad neki, akkor jelentős mértékben rombolja az önbizalmát. És itt jön képbe egy másik kiemelt terület, az önértékelés.

hiszen ennek mentén tudja majd a helyén kezelni az edzőtől, illetve a kívülről érkező visszajelzéseket.”

A szakember hozzátette, hogy az eredménykényszer tulajdonképpen magyar sajátosság is, amely lehet ösztönző és bénító hatással is a sportoló teljesítményére, önbizalmára.

„Sportoló nemzetnek vagyunk kikiáltva, és a sporteredmények fontosak, mert meghatározzák az ország imázsát. A gyerekek már ebben nőnek fel, és azt hangoztatják, hogy >>olimpiai bajnok akarok lenni<< vagy >>a válogatottban szeretnék játszani<<, mert azt látják, hogy így kiemelt szerepet kapnak a társadalomban.

Természetesen rendkívül hasznos és örömteli, ha valakinek nagyratörő vágyai vannak, mert a megvalósításáért erőfeszítéseket fog tenni, viszont egy sportpszichológusi folyamatban lényeges, hogy reális rövid-, közép- és hosszútávú célokat fogalmazzunk meg. A nagy célok eléréséhez elengedhetetlen a tudatos karrierépítés. Hivatásomban az egyik legnagyobb ajándék, elismerés az, amikor végig kísérem a sportolót ezen az úton és látom a teljesítménykényszer nélküli, optimális önbizalommal és reális önértékeléssel elért kiteljesedését.”

Szántai tapasztalata szerint a jelenkor egy másik fontos sportpszichológusi feladata a sportolók érzelmeinek felismerésével, megélésével és kifejezésével kapcsolatos.

„Régebben az edzők, klubok és a válogatottak részéről is jelen volt az az üzenet, mely szerint nem mutathatod ki a félelmedet, haragodat, akár szomorúságodat, mert akkor gyengének lát az ellenfél. Ebből adódóan a sportoló nem is foglalkozott az érzelmeivel. Mára azonban bizonyosságot nyert, hogy az érzelmeken lehet, sőt elengedhetetlen dolgozni, mert ezen a területen is munkálkodva rendkívül hatékony eredményeket érhetünk el, elősegítve a sportoló testi-lelki egyensúlyát.”

(Kiemelt képünkön: csalódott kardozó a Vuhsziban zajló junior vívó-világbajnokságon Fotó: Bizzi Team)