„A mindent” jelentené a kick-boxnak, ha bekerülne az olimpiai programba

Páratlanul eredményes a magyar kick-box, ráadásul évről évre mind népszerűbb itthon a sportág. A hazai szövetséget irányító Galambos Péter többek között az éremhalmozás hátteréről és olimpiai reményekről is nyilatkozott az Utánpótlássportnak.

„Küzdősport, és nem harcművészet!” – javítja ki az általános tévhitet a kick-box kapcsán annak egyik magyarországi meghonosítója, Galambos Péter, aki 2015 óta elnökként irányítja a hazai sportági szakszövetség munkáját, korábban pedig alelnökként dolgozott a szervezetben.

A különböző tradícionális harcművészeti és ökölvívó elemeket ötvöző sportágról az utca emberének talán leghamarabb Jean-Claude Van Damme, illetve az ő filmjei ugorhatnak be (mint például a Kickboxer…), azonban jóval többről van szó, mint a mozivásznon történő – legtöbbször igencsak eltúlzott – verekedésről. Világszinten rendkívül népszerű a kick-box, népes mezőnnyel zajlanak a világversenyek, és a hazai bázis sem kicsi, sőt! Az idei diákolimpiára több mint 700 nevezés érkezett, igaz, a szám megtévesztő, hiszen ha egy fiatal több szakágban (összesen hét van: pointfighting, light-contact, kick-light, formagyakorlat, full-contact, low-kick és K1) is elindul, azt több nevezésnek veszik a statisztikusok. Ettől függetlenül is több mint 400 gyerekre számítottak a szervezők, ami dicséretes szám, főleg, hogy küzdősport lévén „veszélyes üzemről” beszélünk, tehát csak megfelelő képzettségű sportolókat indíthatnak a testnevelő tanárok, ellentétben például a labdarúgással vagy az atlétikával…

De vajon a kezdetektől ekkora népszerűség jellemezte a kick-boxot hazánkban?

„Az angolszász országokból, elsősorban az Egyesült Államokból és Nagy-Britanniából származik a sportág, amely ezeken a helyeken új sportágként a kezdetektől népszerű volt. A tradícionális harcművészetek szigorúbb hierarchikus és életfilozófiai rendben működnek, ehhez képest a kick-box esetében a sport, a versenyzés és az eredmények kerülnek az előtérbe, ez sokakat megfog – magyarázza Galambos. – Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy én is részt vettem itthon a sportág megalapításában. Újoncként sok mindennel meg kellett küzdenünk, hogy a létünk megmaradjon a szocialista viszonyokban, a 3T politikában a tiltott, támogatott és a tűrt kategóriák közül az utóbbiba tartozott a kick-box.

Az említett, több mint 400 fiatallal (7-18 évessel) megtartott diákolimpiát sok szempontból nehéz feladat megrendezni.

„A szövetségünk egyetlen eseményt rendez évről évre, a június eleji világkupát, ami a hazai és a nemzetközi versenynaptárban is kiemelt esemény. Minden mást az egyesületek vállalnak el (a diákolimpiát a Békéscsabai Lakótelepi SE szakosztálya „hozta tető alá” – a szerk.), szövetségi versenyszabályzat alapján, a Magyar Diáksport Szövetséggel együttműködve, a nevezési rendszerüket használva.”

Hazai viszonylatban a legeredményesebb nem olimpiai sportágról van szó, a magyarok hosszú ideje a nemzetközi szűk élmezőnyhöz tartoznak, felnőtt- és utánpótlásszinten is.

Két jó példa: a tavalyi, hazai rendezésű utánpótlás-világbajnokságon a magyar csapat 25 világbajnoki címet szerzett a 28 ezüst és a 40 bronz mellé, minden idők legjobb vb-szereplését produkálva, míg az idén márciusban megrendezett, a nemzetközi szövetség (WAKO) sorozatába tartozó olaszországi világkupán a válogatottunk összesen 134 medált ünnepelhetett (40-41-53 elosztásban). Galambos elmagyarázta, hogyan tevődnek össze ezek a – más sportágakban elképzelhetetlen – számok.

„A világszövetség általában a különböző korosztályoknak együtt rendezi a világ- és Európa-bajnokságokat, amelyeken a magyar utánpótlás hagyományosan a legjobb háromban szokott zárni. Az eredményesség több tényezőből áll össze:

hiszen – tekintve a sportágunk támogatottságát – a szövetség nem tudna finanszírozni egy százötven fős küldöttséget, hogy részt vegyen a korosztályos világbajnokságon, a szülők állják az utazási és a szállásköltség mellett sok mást is, a szövetség a nevezési és az edzőtábori díjakat tudja magára vállalni. Otthonról tehát rengeteg időt, energiát és forrást kell befektetni. Az edzői stábokat is ki kell emelnem,

Az alap tehát megvan, így pedig olyan világkupán, mint az olaszországi, összejöhet a háromszámjegyű éremmennyiség, hiszen a legfiatalabbaktól egészen a felnőttekig minden korosztály jelen van, mind a hét szakágban, szakáganként az összes súlycsoportban. Ráadásul ezen a viadalon nem válogatottak, hanem sportegyesületek indulnak; hazánkból tizenöt-húsz klub nevezett, akár az is előfordulhat, hogy egy súlycsoportban tíz magyar indul. A vébéhez és az Eb-hez képest nincs megkötés, ezeket hívjuk tömegversenyeknek, a többit pedig válogatott versenynek.”

A kick-box a Nemzetközi Olimpiai Szövetség által elismert sportág, viszont az ötkarikás játékok programjába (még) nem került be.

„A mindent jelentené, ha bekerülnénk a programba, akár csak meghívott sportágként. Szó volt róla, hogy 2028-ban Los Angelesben ott lehet a kick-box, ez végül nem jött össze, a 2032-es brisbane-i játékokra viszont látok reális esélyt. Folyamatosan harcolunk érte a nemzetközi szövetséggel együtt.

A krakkói Európa Játékokon 2023-ban például hét érmet szerzett a magyar kick-box, míg az idei világjátékokon hat indulónknak szurkolhatunk majd. Ezek mutatják, hogy van erő a hazai bázisban!”

(Kiemelt képünk forrása: Magyar Kick-box Szakszövetség)