Posztolás a sport árnyékában – vagy fordítva?
Milyen hatással van a fiatal sportolók pályafutására a közösségi média, avagy egészséges-e, ami a látványpékségben sül ki? Esztergályos Patrik influenszer, Sulyán Alexa atléta és Gémes Levente ökölvívó nyilatkozott a témában az Utánpótlássportnak.
A fiatalok az utóbbi években fokozatosan egyre több időt töltenek az online térben, elsősorban a közösségi médiában, aminek hatásairól rengeteg tanulmány készült már, sokan, sokféleképpen, adatokkal alátámasztva is beszámoltak a kamaszok, tinédzserek, fiatal felnőttek egymástól való elidegenedéséről, a kommunikációs szokások változásáról, a képernyőfüggőségről.
Emiatt ebben fölösleges újra elmerülni, a lényeg, hogy az újabb generációknak már teljesen természetes életforma ez, ahogyan az is, hogy a foglalkozások sorába – akár tetszik ez az embereknek, akár nem – belépett a influenszerkedés, ugyanis manapság már a népes követőtáborral rendelkező személyek véleményvezérként könnyedén befolyásolják az őket követő embereket, megéri a profiljukon velük reklámozni a különböző termékeket, szolgáltatásokat.
A influenszer sportolók (vagy sportoló influenszerek?) kategóriája is megszületett, elég csak az Instagramon Cristiano Ronaldóra rápillantani, akinek a profilja a felületen a második legnépszerűbb (április 17-i adat: 652 millióan követik a portugál sztárt), csak az Instagram saját oldala előzi meg (687 millió fő), míg a harmadik helyre szintén egy labdarúgó, bizonyos Lionel Messi ért oda (505 millió fő).
Esztergályos Patrik neve sokaknak ismerősen csenghet: párbajtőrözőként 2014-ben, 17 évesen ifjúsági olimpiai bajnok lett, két évvel később pedig – egyaránt csapatban – junior Eb-aranyat és vb-ezüstöt is szerzett. Az ígéretesen haladó pályafutás azonban végül nem teljesedett ki nagy felnőtteredményekben, 2019-ben viszont országos ismertséget szerzett a TV2 Exatlon elnevezésű ügyességi vetélkedőműsorában, azóta pedig évről évre nő a követőtábora, ami már 108 ezer főt számlál az Instagramon. Elmondása szerint az influenszerkedés szele korosztályos sportlóként még nem csapta meg, a kínai „robbanásra” viszont a mai napig emlékszik. Nem csoda…
„Az ifjúsági olimpia évében, 2014 elején regisztráltam az Instagramra. Akkoriban ez új dolog volt, túl sokat azonban nem foglalkoztam fele, pár képet, ha feltöltöttem annak a néhány követőnek, aki ismert engem – idézi fel a nem mindennapos történetet Esztergályos az Utánpótlássportnak. – Akkoriban még nem az volt az első, mint a mai fiataloknál, hogy az adott döntőm után máris posztolom a dobogós, örömködős képet. Ezzel semmi baj nincs, hiszen változnak az idők, viszont úgy érzem,
Ezt nem helyettesítené, hogy érkezik ezer lájk az új Insta-képemre. Aztán jött az a bizonyos robbanás: a döntőm másnapján a szállásról feltöltött telefonnal felszerelkezve elindultam a csarnokba szurkolni a magyaroknak, majd mire újra elővettem, az lemerült. Elsőre nem értettem, hogy lehet ez, majd kiderült, hogy több ezer értesítés jött a készülékemre, ami leszívta a töltöttséget, miután a helyiek között valahogyan elterjedt az éremátadós fotóm. A nagy orrommal és a barna hajammal egzotikusnak számítottam közöttük, a hírem pedig hihetetlen gyorsasággal terjedt el, körülbelül ötvenezer kínai követőm lett. Érdekes helyzet volt, és annak ellenére, hogy ekkor éreztem meg először a közösségi média erejét, mégsem kezdtem el ezzel mélyebben foglalkozni. A fordulat évekkel később, az Exatlonnal jött el: az ezt megelőző évek nem úgy alakultak a vívásban, ahogyan terveztem, a műsor pedig megduplázta a követőim számát. A sportba való visszatérésem nem sikerült túl jól, azt pedig ekkor már tisztán láttam, mekkora lehetőség van az online térben, így végül az utóbbi utat választottam.
Ez az én döntésem, így bár maximálisan tisztelem azokat, akik minden hullámvölgyben kitartanak a sport mellett, az életem ilyen irányt vett. Az viszont szomorú tény, hogy általában a különböző trash-celebeket többen ismerik és követik a fiatalok közül, mint mondjuk Siklósi Gerit vagy Koch Mátét.”
Esztergályos szerint a mai fiataloknak, utánpótláskorú sportolóknak a közösségi média már az élet természetes velejárója.
„Azoknak a korosztályos versenyzőknek, akik most építgetik a sportkarrierjük mellett a közösségi médiás profiljukat, ez teljesen megszokott közeg, míg nekem a 2010-es évek közepén ismeretlen terep volt. Ők már kis túlzással a telefonnal a kezükben nőttek fel, látják a példát maguk előtt, a mi esetünkben bő tíz éve ez nem létezett, nem is tudtam, hogy mit kezdjek a népszerűséggel. A 2020-as évek fiataljainak már nem kihívás, hogy egy perc alatt összevágjanak magukról egy mutatós videót, emiatt szerintem különösebb hatással ez nincs a sportolói teljesítményükre. A telefonfüggőség persze az esetükben is okozhat nehézségeket, de ha valaki megfelelően, mértékkel kezeli a kütyüit, nem lehet baj.”
De vajon az létező veszély, hogy egy ifjú reménység a „könnyen megszerezhető pénzt” válassza a kitartó sportolás helyett?
„Az utóbbi időben a sportban jóval nagyobb a támogatás, állami és szponzori irányból is, így talán mérséklődik ez az érzés a fiatalokban – legalábbis ebben bízom, ettől függetlenül biztosan létezik ez a veszély.”
A 20. születésnapját éppen ma ünneplő sprinter, Sulyán Alexa U20-as Európa-bajnoki ezüstérmesként a magyar atlétika egyik legnagyobb reménysége, aki már a felnőttek között is letette a névjegyét. Saját szavaival élve pályafutása legnagyobb sikerét érte el, amikor idén februárban a fedett pályás országos bajnokságon 23.38 másodpercre javította a 200 méter magyar rekordját. A MATE-GEAC csapatát erősítő fiatalnak sajátos a viszonya a közösségi médiával: 2015-ben tízévesen Youtube-csatornát indított, amelyen a gyermeki humorral átitatott videói óriási nézettséget generáltak, 130 ezer feliratkozónál viszont törölte magát az oldalról.
„Akkoriban a videózás nem volt teher, egy éve atletizáltam, amikor elkezdtem tartalmat gyártani. Bohóckodásnak indult, ennek ellenére – vagy talán épp ezért – a csatorna gyorsan kinőtte magát, aminek rögtön megtapasztaltam a negatív hatásait. Versenyen például gyakran odajöttek hozzám képet, aláírást kérni, miközben – kis túlzással – akkor tanultam meg leírni a nevemet – meséli nevetve Sulyán a honlapunknak az egyébként nem túl kellemes élményt. – Nem vagyok szégyenlős, de ezt nem tudtam kezelni, aztán már a nézői elvárások is megnőttek, követelték a napi szintű videókat, miközben ezt a saját szórakoztatásomra csináltam. Emiatt később privátra állítottam az összes platformon a profilomat, arccal nem is töltöttem fel képet, hogy azok, akik nem a közeli ismerőseim, ne tudjanak megtalálni. Ennek ellenére százával jöttek az engedélykérések. A múlt télen jutottam el odáig, hogy visszaállítsam nyilvánossá az Instagramomat, a felhalmozódott engedélykérések pedig mind aktiválódtak, így igencsak megugrott a követőim száma. Bevallom, nagyon izgultam, milyen lesz ezt meglépni, több napig gondolkodtam, mire rászántam magamat, de szerencsére nincs semmi gond.”
A fiatal futónak jelenleg több mint 21 ezer követője van Instagramon, azonban nem vágyik az influenszerek társaságába.
„Felfogás kérdése, hogy ki hogy éli meg azt, ha a sportpályafutás közben a közösségi médiával is foglalkozni kell. Sokaknak nyűg, mások szívesen posztolják ki például az edzés előtti utolsó pillanatokat, vagy akár konkrét gyakorlatokat a tréningről. Az influenszerléttől ódzkodom, nem akarom, hogy az határozzon meg, emiatt ritka a szponzorált tartalom az oldalamon, legutóbb talán a sportszergyártó céget jelöltem meg képen, amelyik a felszerelésemet biztosítja. A sportteljesítményre ez akkor lehet hatással, ha már akkora a követőtáborod, hogy szinte folyamatosan posztolnod kell, bár egy bizonyos szint után erre már külön embert fogadnak, aki ezt a terhet leveszi a válladról. A veszély inkább a hozzászólók irányából érkezhet;
– a külsőm kapcsán olyan dolog miatt »találtak meg«, amiről nem tehetek. Tíz perc szomorkodás után viszont lepergettem magamról a gonoszkodást, nem engedem, hogy ez hatással legyen az életemre.”
Az ifjúsági vb-ezüstérmes ökölvívó, Gémes Levente tudatosan építi a karrierjét, ahogyan a ringen belül, úgy azon kívül is próbál mindenre odafigyelni. A jövőcentrikus gondolkodásában a közösségi média is helyet kap: az Instagramon tízezer fős tábort „épített”, és gyakran szponzorált tartalmakat is megoszt.
„A világbajnokság után nagyobb médiafigyelmet kaptam, mint korábban, a tévés, rádiós és online megjelenéseknek hála nőtt a követőszámom, majd megjelentek a szponzorok is. Ekkor láttam, hogy ezzel érdemes foglalkozni, ám azt is hamar megtapasztaltam, hogy
hiszen egy sérülés miatt fél éven át nem volt meccsem, így a szponzorok irányából is visszaesett a figyelem – mondja Gémes. – A felnőttmezőnybe való becsatlakozással (Gémes U22-es korú, de már a „nagyok” között is bizonyít – a szerk.) ismét fel tudtam kelteni a figyelmet, az országos bajnokságot és a Hell Boxing Kings-sorozatot is közvetítette a tévé, és szerencsére a bunyó is jól ment, a követőszám pedig ismét bepörgött. Arra viszont rájöttem, hogy
Azon egyáltalán nem stresszelek, hogy mi a helyzet az oldalamon, érzem, hogy lehetne még nagyobb odafigyeléssel csinálni, de nem akarom, hogy bármit, akár a bunyómat negatívan befolyásolja. Erre oda kell figyelni, mert van olyan kortársam, akinek a bokszán érződik a változás, amióta ráfüggött ezekre az oldalakra. Csak az foglalkoztatja a meccs előtt, hogy mit szólnak majd a nézők, a szponzorok, a haverok… A ringbe viszont egyedül mész be, és ezen a közösségi média sem változtat.”
(Kiemelt képünkön, balról: Gémes Levente, Sulyán Alexa és Esztergályos Patrik Források: Hell Boxing Kings, MTI/Koszticsák Szilárd, nlc.hu)
